1. (tal.) A víz hatására létrejött talajpusztulás. A legfelső talajréteg lemosódik és az értéktelenebb altalaj kerül a felszínre, csökken a talaj termékenysége. Az eróziós kárt kiváltó és befolyásoló tényezők: a gazdálkodás és talajművelés módja, a csapadék mennyisége, az eső intenzitása, a lejtő hossza és meredeksége, a talaj víznyelése, a szerkezet vízállósága, valamint a terület növényborítottsága. Formái: csepp-erózió, amikor az esőcseppek szétverik a száraz talajmorzsákat. Leggyakoribb a felületi réteg-erózió, amikor is a szétesett talajmorzsákat a felületen létrejött vízhártya a lejtő irányában lehordja. Ha nagyobb mennyiségű víz gyűlik össze és ez a lejtőn lefutva kisebb-nagyobb mélyedéseket váj, vonalas, barázdás v. árkos e. következik be. Nagymértékben elősegíti az eróziót a helytelen —>talajhasználat; a széles sorközű növények folyamatos termesztése (monokultúra) lejtős területen. Az USA kukoricaövezetében pl. a monokultúrás táblákon minden kg megtermett kukorica kb. 6 kg termőföldveszteséggel járt. Ezért igyekeztek a talajpusztulást vetésforgó bevezetésével enyhíteni. Védekezni úgy lehet az erózió ellen, hogy dombos terepen rétegvonalas művelést folytatnak, a meredekebb táblákat gyeptakaróval v. fásítással kötik meg; esetleg teraszokat képeznek. Sokat segít a talaj fedése, a forgatásos művelés lehető korlátozása, az okszerű növényi sorrend. 2. (áeü.) (erosio) Kimaródás.