összefoglaló fogalom, amely tudományos megalapozottsággal vizsgálja a termelésben részt vevő emberi tényezőket, az ember, a munkaeszköz, a gép és a környezet kölcsönhatását. (Görög eredetű szó: ergo=munka, nomosz=törvény.) Az ergonómia magában foglalja az emberrel foglalkozó vizsgálatokat, a biztonságtechnikát, a munkalélektant és élettant, a munkaszervezést és a munkaszociológiát olyan szempontból, amely szemléletet és módszert nyújt a tervszerűen és tudományosan megalapozott embercentrikus termelés kialakításához. A mai értelemben ez a műszaki tudományokkal és az emberrel foglalkozó vizsgálódás az 1949-ben alapított Angol Ergonómiai Társaság tevékenysége révén vált széleskörűen ismertté és nemzetközileg alkalmazottá. Az 17230 sz. Magyar Műszaki Irányelvek szerint: "Az ergonómia elvek, modellek és módszerek alkalmazása az ember—gép—környezet rendszer kialakításában és fejlesztésében, azzal a céllal, hogy növelje a rendszer működésének hatékonyságát és (v.) csökkentse a dolgozó ember igénybevételét." Az ergonómia lényegesebb elemei a következők: fiz. munkavégzés (erőkifejtés, napi ritmusok, munkateljesítmény, energiaforgalom); klímahatások; érzékszervi hatások (látás, megvilágítás); zajhatás a teljesítményre (vibráció); az ember és a gép közötti információcsere (jelzőelemek, kezelőelemek, kezelőpultok és a munkahelyek kialakítása); az igénybevétel és megterhelés (fáradtság, unalom, pszichés terhelés).