Az erdőket és a kerteket a legtöbben két külön fogalomként kezelik, pedig némi kitartó munkával és megfontolt tervezéssel e két világ akár ötvözhető is egymással, méghozzá egy „erdőkert formájában”. Tény persze, hogy a kertek és az erdők jellegükben nagyon távol állnak egymástól, hiszen a kertekben ránk hárul a növénygondozás felelőssége, míg egy erdőben minden „magától” történik.

Azonban e két koncepció kombinációjával egy olyan ökoszisztémát hozhatunk létre, ami egyszerre termékeny és önfenntartó is. Míg ez az elképzelés leginkább egy gyümölcsöskertre hasonlít, az erdőkertekben nem csupán fákkal és talajtakaró növényekkel találkozhatunk, hanem számos egyéb növénnyel is. Mindez elősegíti, hogy a kert képes legyen önállóan ellátni magát.

Az erdőkertek működése

Az erdőkerteket egy nagy, többnyire évelőkből álló növényközösség képezi, amelyek tagjai mind valamilyen kapcsolatban állnak egymással. Ez egy bonyolult, összetett ökoszisztémát eredményez, amely felett a kertészeknek nincs akkora hatalmuk, mint egy hagyományos kert esetében, azonban cserébe a növények természetesebb körülmények között bontakozhatnak ki (és teremhetnek). Habár ezt a fajta kertészkedést első sorban trópusi vidékeken szokás űzni (ugyanis az erdők különböző rétegeinek rengeteg napfényre van szükségük), az utóbbi időben a mérsékeltebb területeken is kezd elterjedni az erdőkertek trendje (némi módosítással).

Az erdőkertek rétegei

Az erdőkertészkedés során az erdők természetes felépítését próbáljuk imitálni. Ha belegondolsz, a legtöbb erdő több növényrétegből áll, és a különböző rétegeket képviselő növények más és más funkciókat látnak el a növényközösség életében. Egy erdőkertet legalább hat rétegre oszthatunk: magas fák, alacsony fák, bokrok, lágyszárú/fűszerű növények, talajtakarók, és gyökerek. Ezen kívül külön rétegnek, vagy inkább kategóriának tekinthetjük még a gombákat is. Ahogy az ember egyre közelebb kerül a trópusi területekhez, úgy egyre több réteggel találkozhat az erdőkben (és erdőkertekben) – ilyenek például az indák, vagy a pálmák is.

A hűvösebb vidékeken, illetve ahol csak kevesebb hely áll rendelkezésekre, az indák, pálmafák, és magas fák rétegeit általában el szokás hagyni – erdőkertek legfelső szintjét ilyenkor az alacsonyabb fák képezik. Ha csak egy fát ültetnénk, körülötte bokrokkal és egyéb hasznos társnövényekkel, akkor az olyan lenne, mint egy kis család, középen a „családfővel”. Az erdőkert hasonló koncepcióra épül, csak ott több ilyen „család” kerül egymás mellé, és ezzel egy egész „lakóközösséget” alkotnak, ha úgy tetszik. A következő oldalon folytatom!