az erdő összetett igényt elégít ki, termelési tényező; fontos az üdülési és szociális funkciója, valamint jelentős szerepe van a táj- és a környezetvédelemben, ez utóbbi is igen sokrétű. 1. A szélerózió csökkentése: faállománya a szél sebességét igen jelentős mértékben fékezi, ezzel védelmet nyújt a mg. kultúrák, közutak számára. A szélvédő erdősávok fafajai változatosak, az adott talajviszonyok között megtelepíthető fajok (cserjék, bokrok) alkalmasak ilyen célú sávok kialakítására. A szél erejét már a 20—50 m-es erdősávok is csökkentik, ezzel jelentősen védik a talajt a szél káros hatásától. 2. A levegőszennyezettség mérsékelése: az erdő fáinak lombozata, a magas és sűrű lombsátor a levegő szilárd szennyező anyagait, a kormot, a port felfogja. A természetes szűrőként működő zöldfelület az eső hatására megtisztul, visszanyeri tisztító- és szűrőképességét. Az erősen tagolt, magas, többszintű erdősávok fogják fel a leghatékonyabban a szennyeződést, pl. a bükkerdő fái kb. 60—70 t/ha szilárd szennyező anyagot fognak fel. Igen fontos szerepe van az erdőnek az oxigénháztartásban; a zöld növényzet, főleg az erdők nagy felületet képező lombozata, a fotoszintézissel tetemes mennyiségű oxigént juttat a környezetbe. 3. A vízháztartás javítása: az erdők ún. vízszintes csapadékmennyisége a köd és a harmat kicsapódása következtében nagyobb, mint a fátlan területeké; ezenkívül az erdők talajállapota kedvezőbb a fátlan talajokénál; a lazább szerkezetű talaj lehetővé teszi, hogy a csapadék könnyebben leszivárogjon, így kisebb mértékű a felszíni lefolyás ingadozása, ezzel csökken a vízveszteség, javul a vízháztartás. 4. A zajártalom csökkentése: a fák a —>zajt részben elnyelik, ill. szétszórják, a levéllemezek nagy felülete felveszi a hangrezgéseket, de közben részleges elnyeléssel tompítják is, részben a szél által mozgatott levelek egyenletes zajszintet hoznak létre, ezzel a természetes, nem káros hatású zajszinttel elfedik az egészségre káros zajokat. 5. A műtárgyak védelme: a különböző műtárgyak (utak, vasutak) körüli fásítás gyakran hasznosabb, mint a holt anyagból létrehozott védelmi berendezés (mert annak karbantartása, felújítása esetleg nehezen végezhető el, a környezet károsító hatásai olyan mértékben rongálják, mint a védendő műtárgyat), ezen túlmenően a természetes táj képét nem rontja. Az ilyen védő erdősávok alkalmasak arra, hogy földcsuszamlástól, iszaplerakódástól, kőomlástól a műtárgyat megvédjék. Az erdő a tájnak igen jellegzetes alkotóeleme, ezért területének csökkenése v. új erdő telepítése hatással van a tájkép kialakítására, új biocönózist hozhat létre.