az ökoszisztémákban az anyagok körforgalma lényegében zárt folyamat, a körforgásban az anyag csak alakját változtatja. A körforgáshoz nélkülözhetetlen az állandó energiaforrás. Az ökológiai rendszerek jelentős energiaforrása a napenergia; a Napból kilépő energiaáramlás útja több részre osztható. A sugárzó energia fény formájában lép be az ökoszisztémákba, a fény fotonjainak kb. 50% -át nyelik el a zöld növények, ez az energia gerjeszti a—>klorofillmolekulákat; ennek egy kis része megkötődik a keletkező szerves vegyületekben. A producensekben felhalmazódott kémiai energia az élelmi lánc tagjaiban meghatározott irányban halad tovább, a producensek energiakészletének egy része az életfolyamatokban elhasználódik, ill. hulladék v. maradék alakjában a lebontókba (reducensek) kerül, a fennmaradó energia az élelmi lánc következő szintjeibe jut. A rendszerek energiaáramlása folyamán a kém. energia egy része hőenergiává alakul, ez a hő az ökoszisztémák tagjainak lebontó folyamataiban keletkezik. Az ökológiai rendszerek életműködéseiben az anyagforgalom és az energiaáramlás egymással szoros összefüggésben megy végbe, de az anyagforgalommal ellentétben, az energiaáramlás mindig egyirányú átáramló folyamat. Az ökoszisztémák tagjaira is érvényesek a termodinamika fő tételei, a kém. energia mennyisége a megkötött fényenergia mennyiségétől és hasznosulásának a mértékétől függ; az ökológiai rendszerekben is energiaáramláskor energiaveszteség lép fel, ezt az energiamennyiséget a rendszernek kívülről pótolni kell, ezért az ökológiai rendszerek működéséhez nélkülözhetetlen a külső energiaforrás; az átalakuló energia mennyisége csak a kezdeti és a végállapottól függ, az élelmi láncban egy adott mennyiségű energia független a lánc tagjainak a számától, csak a tápláléklánc kezdeti és végső energiaszintje határozza meg.