az a folyamat, amelynek során, a —>vemhességi idő elteltével, a magzat a magzatburkokkal, magzatvízzel együtt az anyai szervezet méhéből a külvilágra kerül. Ha a magzat a vemhességi idő előtt, de életképes állapotban születik koraelléstől, túlhordás esetén megkésett ellésről van szó. Az ellés megindulásában elsősorban idegrendszeri és hormonális tényezők (hormonok) játszanak közre. A magzat kipréselésében a méh ritmusos összehúzódásának és a hasizom-összehúzódásoknak van szerepük, amelyek fájdalommal járnak (fájások). Az ellés négy szakaszra különíthető el. Az előkészítő szakaszban a szülőút sávosan beszűrődik és megkezdődnek a jóslófájások. Ezt követi a megnyílási szakasz, amikor először vastag nyálkahenger távozik, majd a pérarésben megjelennek a magzatburkok. Elsőként a kékesbarna, fénylő vízhólyag, majd annak átszakadása után a fehér, fénylő lábhólyag válik láthatóvá (nyitófájások). Közben a magzat is előrenyomul és tengelye körül elfordul. A kitolási szakasz akkor kezdődik, amikor a magzat a mellkasával, itt farával a medence csontos gyűrűjébe igazodik. Ilyenkor a fájások hirtelen erősebbekké válnak (tolófájások). Az ellés az utószakasszal fejeződik be, amelynek folyamán enyhe és ritkább fájások kíséretében az állat a magzatburkot is kipréseli (utófájások). A magzatburkok eltávozásának ideje a magzat világrajövetele után: szm.-ban 4—8 óra, kiskérődzőkben 1—3 óra, lóban 15—30 perc. Sertésben minden egyes v. két-három, nemritkán az összes malac után egyszerre távoznak a magzatburkok.