az élő szervezeteknek az az adottsága, hogy a különböző károsító tényezőket képesek közömbösíteni, kivédeni. 1. (növ.) A növények ellenállósága megnyilvánulhat az éghajlati szélsőségekkel szemben; ilyen pl. a fagy állóság. 2. (növ.véd.) Növényvédelmi szempontból jelentős a kultúrnövények ellenállósága a különböző rovar kártevőkkel szemben; ez valamely növénynek azon öröklődő tulajdonsága, amely alkalmatlanná teszi arra, hogy egy adott rovarfaj v. annak népessége számára tápnövényül szolgáljon. Jermy szerint etológiai és élettani ellenállóság különböztethető meg. Az etológiai ellenállóságban a növény valamely tulajdonságai megzavarják a rovar normális magatartását, amely a növény felkeresésével (felismerésével), a peterakással v. táplálkozással kapcsolatos (pl. a szövetek keménysége, színe, szőrözöttsége). Az élettani ellenállóságban a növény valamely tulajdonsága gátolja v. zavarja a rovar élettani funkcióit és a normálistól eltérő magatartását idézi elő (pl. tanninok, alkaloidok jelenléte a szövetekben). Az álrezisztencia fogalmába tartoznak a növények —>fenológiájából adódó esetek, amikor a rovar és növény közötti kapcsolat a megfelelő fejl. fázisok időbeli eltolódása (egybeesésének hiánya) miatt hiúsul meg, pl. amikor a növény fogékony életszakasza arra az időre esik, amikor a rovar nincs jelen v. amikor a növény kedvező környezeti tényezők hatására ellenállóvá válik. Ez utóbbinak az agrotechnikai feltételek megteremtésében van nagy jelentősége, ugyanakkor azonban ökológiai tényezők (pl. nagy nitrogénműtrágya-adagok) a növények fogékonyságát fokozhatják. Az ellenállóságtól ált. elválasztják a tűrőképesség (tolerancia) fogalmát, amely nem a kártétel elkerülésére, hanem a károsodás gyors kiheverésére vonatkozik. Rovarok ellenállósága rovarölő szerekkel szemben: egy adott rovartörzsön belüli öröklődőképesség olyan rovarölőszer-mennyiség elviselésére, amely egy normális népesség legtöbb egyedét elpusztítaná. Alapvető típusai: a) az érzékenység alkati megváltozása (életképesség okozta tolerancia), amelynek megjelenésében maga a rovarölő szer nem játszik szerepet; b) specifikus ellenállóság, amely az illető szer szelekciós hatásának tulajdonítható, miután az a népesség fogékony részét elpusztította. A jelenség a legtöbb esetben a szer hatásmechanizmusával, itt, a rovar szervezetében kialakult speciális enzimekkel függ össze, amelyek a vegyületet hatástalanítják v. elbontják (pl. a DDT-vel szemben ellenálló házilégytörzsekben a DDT-dehidroklorináz működése). Más esetekben a rovarölő szer támadáspontját képező enzim szerkezete változik meg v. a kültakaró áteresztőképessége csökken; c) a harmadik típus a rovar megváltozott viselkedésével függ össze, így pl. erős riasztóhatás következtében elkerüli a mérgező adag felvételét. Az ellenállóság keletkezése a népességekben már eredetileg is jelenlevő kisszámú rezisztens egyed felszaporodásával kapcsolatos, és sebessége az illető állatfaj évi nemzedékszámával arányos. Ebben a folyamatban a védekezőszer okozta szelekciós nyomás nagyságával is arányos az ellenállóság megjelenésének sebessége és intenzitása (ilyen szelekciós tényezők a dózis nagysága, az alkalmazás gyakorisága és ugyanazon szertípus alkalmazásának folyamatossága). A kezelés abbahagyásával az ún. magukra hagyott népességekben a környezetből bevándorló fogékony fajtársakkal való kereszteződés révén az ellenállóság mértéke az idővel arányosan csökken. Az ellenállóság kialakulása ellen ható tényezők: a) a kezelések számának egyéb módszerek segítségével (pl. kártevő rajzásának előrejelzése) való csökkentése; b) a kezelések folyamán kém.-lag nem rokon hatóanyagtípusok tervszerű váltogatása; c) a védekezés egyéb módszerekkel (biol., mechanikai, agrotechnikai) való kiegészítése. A kórokozó gombák gombaölő szerek iránti és gyomnövények gyomirtó szerekkel szembeni ellenállóságának kialakulása hasonló szelekciós folyamat eredménye, és a kedvezőtlen hatások elkerülésére, ill. lassítására lényegében a fenti javaslatok érvényesek. 3. (áeü.) Természetes ellenálló képesség.