a gerincesek testének csontokból álló szilárd váza, amely egyben a mozgás passzív szervrendszere is, mert a csontok jelentős részén izmok tapadnak (vázizmok). Meghatározza a test alakját és méretét. A csont szervetlen állománya a szilárdságot, szervesanyag-tartalma a rugalmasságot adja. A fiatal gerincesek csontjai rugalmasak, több szerves anyagot tartalmaznak, mint az idősebb állatoké, ezért ezek csontja rideg, könnyebben törik. Alakjuk szerint a csontok lehetnek: csövescsontok (pl. a végtagok hosszú csontjai); lapos csontok, ált. testüregeket határolnak, belső szerveket védenek (pl. az agykoponya csontjai, a medencecsont); az ún. köbös csontok, ezek ált. sokirányú, erős igénybevételnek vannak kitéve (pl. a csigolyák, a kéz- és a lábtőcsontok). Szerkezetileg külső tömör részre és szivacsos belső állományra különülnek; a tömör állomány felületén van a csonthártya, ez védi és táplálja a csontszövetet (támasztószövet), sérüléskor az új csontszövet kialakulását segíti elő, idegvégződéseivel az izom- és a mozgásérzést közvetíti. A szivacsos állományban van a —>verképzésben jelentős vöröscsontvelő. A csontvázrendszer. a fej, a törzs és a végtagok vázából épül fel. A csontok egymással lazább v. szorosabb összeköttetésben vannak. (ízület)