a különböző használatra különféleképpen tanítják be a csikót. Az igásszolgálatra nevelt, valamint a futófogatos használatra szánt csikókat kocsiba fogva tanítják. Legegyszerűbb a kétéves hidegvérű csikók betanítása. Minden különösebb szoktatás nélkül — testükhöz állított szerszámban — nyugodt, öreg ló mellé foghatók a nyugodt húzás, a megállás, az indítás gyakorlása céljából. Amikor egy-két hét múlva szóértővé és engedelmessé válnak, két hasonló korú és vérmérsékletű csikót fognak össze. A melegvérű fajtákat 3—3,2 éves korban tanítják be. Az akaratos csikókat futószárazm kell. A nyugodt vérmérsékletűek enélkül taníthatók. Futószárazáskor különleges kötőfékíejeket (kényszerkötőfék, kapicán) alkalmaznak. A kapicánnak nincs zabiája, orrszíjának felső része nehéz, fémes. Ennek középső karikájába csatolják a 10—14 m hosszú futószárat, s közben a jártatóhevederhez is hozzászoktatják a csikót. Lépés- és ügetőmunkát, majd később vágtát is végeztetnek így vele. Közben meg-megállítják, s indítják. Egy-másfél hét után kezdődik a húzásra tanítás. E célból az istrángokat 3—4 m-rel meghosszabbítják, ellenhúzást végeznek velük, hogy a csikó megszokja szügyének terhelését és az istráng érintését. Amikor már nyugodtan hámba dől a csikó, csúszófát húzatnak vele. E munka után nyugodtan indító ló mellé fogják a csikót magasüléses tanítókocsiba, ha ilyen nincs, könnyű lőcsöskocsiba. A sportcélú csikókat és a hátas típusú egyéb használati csikókat is szokás előbb nyereg alá tanítani. A nyereg alá tanítás első mozzanata a futószárazás. Egy-másfél hét múltán — engedelmes csikókkal ennek kihagyásával — elkezdik a tulajdonképpeni nyereg alá tanítást. Könnyű, biztos ülésű lovas először nyereg nélkül ül a csikóra, s vezetve néhány kört tesz meg. A következő napokban a szabályosan felnyergelt csikóra ül már a lovas. Eleinte rövidebb, majd hosszabb ideig 1 — 1,5 óra lépés- és ügetőmunkát végez. Ügyességi és ugró gyakorlatoztatását is el kell kezdeni, földre helyezett, egymástól 80—120 cm-re levő rudakon léptetik át.