Amerika felfedezése után került Európába. Nagyban csak a 19. sz. óta termesztik. Magja, főleg a koronarészen, érett állapotban ráncos, mazsolaszerű. Keresettek a sárga, fekete, barna szemű fajták. Más kukoricával ellentétben a cs. sokáig marad a tejes érés állapotában; cukortartalmának zöme nem alakul át keményítővé, hanem lerakódik. E tulajdonságai alapján válik kedvelt csemegévé: mint főtt, ill. szemesen tartósított v. csövestől savanyított csemegekukorica Április második felétől, esetleg szakaszosan később is vethető. A kukoricától eltérően csöveit már tejes állapotban törik. Mivel nem áll el, mielőbb fel kell használni v. tartósítani szükséges.