a merinónak lincoln [e. linkoln], leicester [e. leszter], romney marsh [e. romné mars] v. más fajtákkal való keresztezése révén létrehozott gyapjú-hús, ill. hús-gyapjú fajták képezik manapság a merinók után a legnagyobb kultúrfajta csoportot. Gyapjú-hús hasznú crossbred fajták: É-kaukázusi fajta: A sztavropoli merinó anyákat lincoln és romney kosokkal párosították, az első keresztezésből származó állatokat egymás közt párosítva szigorúan szelektálták és nemesítették. Corriedale [e. korri-dél]: merinó, romney marsh és lincoln, leicester, bordér leicester [e. bordér leszter] fajtákból állították elő. 1950 óta nemzetközileg elfogadott standard szerint tenyésztik. Az új-zélandi és az ausztrál változat húsformái kitűnőek, D-amerikai változata kisebb testű, jobb gyapjútermelő, amellett gyapja is finomabb. A merinó után a legszélesebb körben tenyésztett fajta. Ausztráliában a pollwarth [e. pollvársz], É-Amerikában a targhee [e. targí], a corriedale, ill. a Columbia [e. kolumbia] merinóval visszakeresztezett fajtaváltozata él. Ennek megfelelően gyapjúfinomságuk, fürthosszúságuk és tisztagyapjútermelésük átmenetet képez az ottani crossbred (corriedale, ill. columbia) és merinó fajták között. Húsformáik és testtömegük kedvező, szaporaságuk nem tér el a helyi merinókétól. Hús-gyapjú hasznú crossbred fajták: ile de francé [e. il dö fransz]: kialakításakor a rambouillet fe. rambu-jé] anyákat dishley [e. disli] (leicester) kosokkal fedeztették és bőségesen takarmányozva jobb húsformákra szelektálták. 1850-től már a köztenyésztés¬ben is terjedni kezdett, először dishley-merinó néven, 1920-tól kapta mai nevét, akkor kezdték törzskönyvezését is. Jelenleg Franciaország é. területein a legelterjedtebb fajta. Szilárd szervezetű, az anyák 8—9 éves korig tenyésztésben tarthatók. A gyapjú szépen ívelt, ezüstösfehér, 7—10 cm hosszú, 23—26 (jm finomságú, 43—48%-os rendement-ú [e. randamán]. A jerkéket 10—12 hónapos korban veszik tenyésztésbe. A 40 kg körüli testnagyságban vágott bárányainak húskitermelési aránya 60%. Berrichon du cher [e. berison dü ser]: az eredetileg kis testű és ízletes húsú berry-i juhállományt a 19. sz. elején merinóval, a századfordulótól kezdve leicesterrel, majd ile de francé kosokkal keresztezték. A tenyésztési szövetség 1914-ben alakult, a fajta törzskönyvét 1936 óta vezetik. Külső megjelenésében hasonlít az ile de francé fajtához. Texel: Hollandia Texel nevű szigetén a helyi marsh juhot a 19. sz. első felében leicester, lincoln és south down [e. szausz daun] kosokkal keresztezték. A bőséges legelők és a céltudatos tenyésztői munka eredményeként született a texel juhfajta. Csak bőséges legelőkön tartható, a hajtást és az istállózást nehezen viseli. Száraz, meleg klímán rosszul honosodik. Bleue du maine [e. blö dü men]: a Normandiától keletre eső gazdag legelőkön élő eredeti marsh fajtát a kék fejű leicesterrel, majd wensleydale [e. venszlidél] kosokkal keresztezték. A fajta tenyésztési egyesületét 1927-ben alapították, törzskönyvét 1948-ban fektették fel. Síkságon érzi magát jól, kitűnő legelőhasznosító. Gyorsan nő és érik, a bárányok 63%-a éves korra ellik. Columbia: A fajtát az USA-ban Idaho állam dubois-i juhtenyésztési kutatóállomásán tenyésztették ki, 1912-től tekinthető önálló fajtának. Merinó (rambouillet) anyákat és lincoln, ill. leicester kosokat kereszteztek, az utódokat egymás között párosították tovább.