a -> biogazdálkodás kertészeti megvalósítása. Hívei minden szintetikus vegyszer használatát igyekeznek mellőzni. Különböző módszerekkel (pl. domboságy) serkentik a növények fejl.-ét. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a növényi kölcsönhatásoknak, s ezért gondosan meghatározzák nem csupán a vetésforgó, hanem a köztes- és szegélynövényzet megválasztását is. Tudományosan nem mindig alátámasztható, de általában bevált gyak. tapasztalatok szerint vetik, ill. ültetik a termesztendő fajokat, fajtákat. Ügyelnek arra, hogy az elhelyezés növényvédelmi szempontból kielégítő legyen. Felhasználják az allelopátia hatását, így pl. a gyomoktól megóvandó növényállomány sorközeit rozzsal v. más gabonafélével telepítik be, majd a fedőnövényt levágják s takaróként (mulcs) a talaj felszínén hagyják. Ezzel ui. megakadályozható a gyomok fejlődése, mert a fedőnövény termelte anyagok (fenolsav, benzolsav, kumarin, különböző aldehidek, ketonok, terpenoidok, flavonoidok stb.) gátló hatást fejtenek ki rájuk. A kártevők és betegségek ellen szívesen alkalmaznak növényi fezeteket (pl. csalán- v. zsurlóteát; biolevek); felhasználják a riasztó hatású növényeket (féregűző varádics, kapor, bársonyvirág stb.). Számos műveletet kézzel végeznek, a talajlazítástól kezdve a kártevők megsemmisítéséig. A b. szorosan csatlakozik a környezetvédelemhez. Ilyen szempontból is figyelmet érdekel mindamellett, hogy gazd. jelentősége sem lebecsülendő. Nem utolsósorban fontos jellemzője, hogy egészséges kapcsolatok kialakítására törekszik az ember és a természet között.