a ->pillangósok családjához tartozó, egyéves v. áttelelő takar¬mánynövény. Az Ibériai-félszigeten és Algériában őshonos. 30—40 cm-re lenyúló orsógyökérzetének ágai dúsan átszövik a talajt. A szik feletti száron előbúvó tőlevelek hónaljából hajt ki egy-egy dudvaszár. Hármas osztatú levelei molyhosak. Bíborvörös v. húspiros (néha fehér) színű virágzata hosszúkás henger alakú. Főleg poszméhek termékenyítik. Termése hüvely, benne egyetlen, jókora sárgásbarna maggal (emt.-e 3,2—3,6 g). Magva később meg is sötétedik, 2—3 év után már nem csírázóképes. Még az új mag is ritkán éri el a 90%-os használati értékét. Enyhén meszes, könnyen művelhető talajra való. Víz- és hőigényes; a —>lábvizet azonban nem tűri. Hazánkban a múlt században terjedt el az ország csapadékosabb nyugati tájain. Előnye, hogy kora tavasszal ad friss zöldtakarmányt. Külföldön zöldtrágyázásra is használják. Termőterülete nálunk újabban néhány 1000 ha-ra zsugorodott. Áprómorzsás magágyba, augusztus derekán célszerű sekélyen, 2—3,5 cm mélyre elvetni, 12x1 cm-es kötésben, majd hengerezni kell. Ha őszre nagyon buján fejlődik, óvatos legeltetése ajánlható. Tavasszal zölden etethető kb. két hétig, utána a 10— 12 t/ha zöldtömeg rohamosan elvénül. Ezért a fölös állományt v. silózzák, v. magnak hagyják meg. Június közepére a mag beérik. Betakarítására a kora hajnali órák alkalmasak, egyébként pergésre, csépléskor pedig csíratörésre hajlamos. Termése 0,3— 0,7 t/ha; a b.-mag keresett exportcikk.