a kévében betakarított kalászos gabonából rakott ->kazal, amely lehetővé tette az egy helyben történő cséplést. A hagyományos aratásnál (kézikaszával és kévekötő aratógéppel) a gabonát a tarlón ->keresztbe rakták utóérés céljából. Innen a szérűbe összehordtak és a.-ban tárolták a cséplésig. Az a.-olásnak megvannak a tapasztalatokon alapuló szabályai: a 6—8 m széles, 10—12 m hosszú és 4—6 m magas építmény alá szalmát tesznek a kiper-gő szemek megóvására; a kévéket csak kalásszal befele fordítva helyezik el, és az a. tetejét meredeken és szorosan rakott kévékkel hájazatnak képezik ki, hogy a beázástól megvédjék. Ezenkívül a tűzvédelmi előírásokat is meg kell tartani.