hőséggel párosuló tartós szárazság a növényi tenyészidő alatt. Lehet talaj-a. és légköri a. Talaj-a. esetén a —>gyökérzóna nedvességtartalma huzamosan a hervadáspont (->vízkapacitás) alá süllyed. A légköri a.-ra az jellemző, hogy a talajban ugyan még van nedvesség, de a növényzet nem képes belőle annyit fölvenni, amennyi ellensúlyozná a heves párolgást. Az a. sújtotta növények levelei kókadnak, hervadnak, néha megcsavarodnak (ilyenkor mondják, hogy furulyázik a kukorica). A zsenge növényeken törpenövés, a fejlett állományokon kényszerérés következik be. Az a. régebben súlyos, néha katasztrofális veszteségeket okozott. A károsítást a korszerű földművelés még öntözés nélkül is nagymértékben tompítja, de teljesen mindmáig sem tudta kiküszöbölni. Helyes ->öntözéssel az a. elhárítható, de az általa okozott kár legalábbis mérsékelhető.