a talajfelszínt elborító ->öntözés. Alapvető feltétele, hogy az elárasztott terület vízszintes v. közel vízszintes fekvésű legyen. Ennek érdekében kisebb táblarészeket (->szántóföldi tábla), ->kalitkákat alakítanak ki, amelyeket töltésekkel vesznek körül. Az öntözőcsatornából a kalitkába annyi vizet vezetnek, hogy azokat a víz teljesen elborítsa; a felesleges víz elvezetésére megfelelő lecsapoló árokhálózatról is gondoskodni kell. Az á.-t alkalmazzák a —>rizstermesztésnél, a —>gyepek öntözésénél; az á. lehet még ->vadöntözés, -humános öntözés v. bolgár rendszerű á. A rizs tartós vízborítást igényel, ezt úgy oldják meg, hogy először a legalacsonyabb kalitkát árasztják el, és onnan haladnak a magasabb kalitkák felé. A rövidebb ideig tartó, kisebb vízigényű kultúránál célszerűbb a legmagasabb táblán kezdeni az á.-t és fokozatosan továbbengedni a vizet az alacsonyabb kalitkákba. A bolgár rendszerű á.-t csak a zöldségtermelésnél alkalmazzák. Lényege, hogy az öntözőcsatornára merőleges, a térszint fölé emelt, kisméretű csatornákból gravitációsan kikerülő víz a bakhátat mindkét oldalon és így az öntözőágyasok egész felületét elborítsa. Az á.-nek — a rizs- és a gyepöntözésen kívül — hátrányos következményeivel is számolni kell. így a tartós vízborítás rontja a talajszerkezetet és kiszorítja a levegőt a talajból, káros sófelhalmozódást idézhet elő. Káros hatásának mérséklése, megszüntetése kém. talajjavítással s mélylazítással lehetséges. A töltések és a csatornák akadályozzák a gépi művelést. Költséges beruházást és fenntartást igényel.