Az állatok is képesek remek építészeti csodákat létrehozni. Egészen hihetetlennek tűnhetnek, elképesztően ügyesek, nem is tudom, hogyan hozták létre némelyiket. Ismerd meg a 10 legjobb építészmestert.
Telepes Verebek
Előfordulása
Dél-Afrika déli részén, Botswana, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság területén honos. Száraz fás és cserjés szavannák, félsivatagok lakója. Elég nagy állományai vannak a Kalahári-sivatagban is.
Megjelenése
Csőre nyújtott kúp alakú, oldalt összenyomott, orma enyhén lehajló, a felső káva éle laposan kivágott. Lába erős, csüdje rövid, ujjai hosszúak s a rajtuk lévő pikkelyek vastagok. Szárnya elég hosszú és hegyes; farka rövid, széles, végén egyenesen vágott. Feje teteje barna, a hátoldal többi része ugyanilyen színű, de sötétebb, keskeny fakóbarnán szegve. A nyaktő és a nyak oldala még sötétebb alapszínű, viszont a tollszegélyezés itt világosabb. Kantárja, a szájzug tája, álla és torka fekete; a begy és a hasi oldal egyéb része halvány fakóbarnás. A combok oldalán néhány széles fakóbarna szegélyű fekete toll van. A sötétbarna evező- és kormánytollak, szárnyfedők, farcsíktollak és a felső farkfedők köröskörül fakóbarnán vannak szegve, de az evezők csak a külső zászlón. Szeme sötétbarna, csőre és lába világos szarubarna.
Különlegességük
Különös szokásuk, hogy fészkeiket együttesen építik, közös fedél alá. A fészkek olyan szorosan vannak egymás mellett, hogy amikor készen vannak, az egész egyetlenegy nagy fészeknek látszik, melynek gömb alakú fedele van, amelynek alján sok kerek nyílást látunk. Ezeket a fészkeket a következő költéshez nem használják fel, hanem az új fészkeket a régiek alá függesztik, úgy, hogy a régi fészkek alkotják az újak közös fedelét. így aztán a fészek évről évre nő és persze mindig nehezebb is lesz, míg végre súlyával az ágát le nem töri s mindenestül le nem zuhan. Ezzel a különös fészeképítéssel a sokféle ragadozó ellen védekeznek. Egyes üresen álló fészekkamrákba „albérlőként” egyéb madárfajok is beköltözhetnek.
A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollenek többségével lárváikat etetik.
A méhek lépsejtjei csodálatos geometriai szabályosságot mutató viaszépítmények. A viaszt készítő méhek a nektárból gyűjtött cukorból állítják elő építőanyagukat, amelyet viaszmirigyeik vékony lemezkék formájában választanak ki. A dolgozók egy másik csoportja megrágja ezeket a lemezekéket, és összedolgozza a szájszervükben lévő váladékkal. A törékeny anyag képlékeny lesz: alakíthatóvá válik. A viaszt legkönnyebben 35 °C hőmérsékleten lehet formálni, ezért egy másik méhcsapatnak az a feladata, hogy a kast a megfelelő hőfokon tartsa repülőizmaik rezgetésével.
A szövőmadarak számos fészket építenek főleg növényi rostokból, levelekből, a hímek megpróbálnak minden fészekbe tojót hajtani. Azonban ez nem olyan egyszer, mivel a többi hím megpróbálja lebontani a fészkét, amíg ő távol van. Folyamatosan megy a harc, a veszekedés, így mindig nagy hangzavarra számíthatunk a fészkek körül.
A kolóniában egy királynő és sok (akár több ezer) dolgozó lakik. A darázscsalád igen mozgalmas életet él napközben, de szürkületkor behúzódnak a fészekbe, és ott éjszakáznak. Az embert is megtámadhatják, ha veszélyeztetve érzik magukat általa. Ha megpróbáljuk elkergetni; hadonászunk, csak rontunk a helyzeten. A legveszélyesebb hazai rovarfaj a lódarázs, fészkének megbolygatására a kolónia életveszélyes támadással reagál.
Nem minden darázs él társadalomban, vannak ugyanis magányos darazsak. Ők termetre kisebbek, mint közösségi társaik, és fészküket elsősorban növények száraiban alakítják ki. A fészekbe megbénított rovarokat hordanak, és ezekre petéznek rá. A később kikelő lárváik ezekből táplálkoznak.
Az áttelelő királynő tavasszal felébred, elkezdi a fészeképítést, és az első dolgozókat maga neveli fel. A kikelő dolgozók utána átveszik az utódok gondozásának, a fészek továbbépítésének és a táplálékszerzésnek a tennivalóit; a királynő ezután csak petéket rak. A fészkek 10-80 cm átmérőjűek lehetnek, s egy-egy fészekben több ezer darázs is tartózkodhat. A fészkek sejtek sorozatából állnak, és mindegyik sejtbe egy-egy petét rak le. A lárvák másfél hónap alatt nőnek munkára, harcra kész dolgozókká, nagyjából júliusra. A darazsak több utódgenerációt hoznak a világra a telep élete alatt, mivel egyre nagyobb és nagyobb kell legyen a dolgozók száma.
Biztosan mindenki látott már fecskefészket a házakon. Nálunk is nagyon sok helyen megfigyelhetők ezek a sárból tapasztott, jól megmunkált fészkek, sokszor egymás mellett többet is találhatunk belőlük.
A termeszek világa jelenleg 1600 fajt számlál, melyek úgyszólván az egész földkerekségen mindenütt el vannak terjedve, ahol a klíma megadja életfeltételeiket.
Ezen rovarok kis „országát” egy termeszvár alkotja, mely akár 6 méter magas is lehet. Fala betonkeménységű. A szellőzőnyílásokon (szélcsatornák) keresztül áramlik be a bolyba az éltető friss levegő. Belül több kamra található, amelyekben „termesztenek” gombákat és nevelik fel a lárvákat.
A Selyemmadár, vagy más néven a Kék Lugasépítő legjellemzőbb tulajdonsága, hogy udvarláskor lugast épít, és a nőstény kegyeinek elnyerése érdekében a lugas alatt mindent felhalmoz, ami kék, ugyanis a madarak kedvenc színe a kék.
Ami a madarat különlegessé teszi, az udvarlása. Ugyanis amikor eljön az udvarlás ideje, lugast építenek, hogy elnyerjék a nőstények kegyeit. Ezek a lugasok nagyon mutatósak, két párhuzamos falból állnak, melyeket földbe szúrt ágak és füvek alkotnak. A bejáratot kék színű tárgyakkal díszítik, ez lehet akármi, például tollak, bogyók, manapság már emberi eredetű tárgyakat is használnak, így például műanyagot, cseréptörmeléket.
Ezek az állatok igen szokatlan módon készítik el fészküket: leveleket varrnak össze, mégpedig egy igen bizarr “szerszám” segítségével: a saját lárváikkal. Ugyanis úgy egyesítik a leveleket, hogy egyes dolgozók összehúzzák a levélszéleket, míg mások szájukban tartanak egy-egy hangyalárvát, amelyek fonalat eresztenek. A hangyák ezekkel a lárvákkal, mint egy szövőgép vetélőjével, járnak végig a résen és számtalan finom fonallal keresztül-kasul szövik az összehúzott nyílást.
Meglehetősen óvatos, legtöbbször tartós párkapcsolatban él. Talajon élő rovarokkal, férgekkel és lárvákkal táplálkozik.
A dél-amerikai őslakosság hajdani kemencéihez hasonló fészek nyirkos agyagból készül, fűvel és rostokkal van megerősítve. Épülhet fára, kerítésoszlopra, sőt házorom alá is. Ha a nap kiégette a kész fészket, két-három évig is megmarad, mielőtt az eső felpuhítja, de azért a madarak minden évben új fészket építenek, a régi fölé. A fészek az év csapadékos hónapjaiban készül. Egy fészek építéséhez 1500-2000-szer kell fordulnia agyagért. A fészek súlya 3,5-5,5 kilogramm között van, s építése 10-16 napig tart.
A kanadai hód testhossza 60-90 centiméter, farokhossza 25-40 centiméter, marmagassága 16-18 centiméter és testtömege 11-30 kilogramm. Barna bundája selymes és vízhatlan, szemei és fülei kicsik. Hátsó lábain úszóhártya köti össze ujjait. Farka pikkelyes.
Keres egy megfelelő folyócskát vagy patakot, faágakból gátat épít és elzárja a víz útját és egy kis tavat hoz létre. A tóban egy várat épít, víz alatti kijárattal, de készít mellékjáratot is. A gát magasságával befolyásolni tudja a víz magasságát, hogy a vár bejárata mindig víz alatt legyen. A víz alá leveles ágakat rejt tartaléknak, így a befagyott tóban is tud táplálkozni.
Forrás: Wikipédia
