3.1.2 A gabonavető-gépek szerkezeti elemeinek ismertetése
Valamennyi ma használatos gabonavető-gépnél a magadagolás mechanikus úton történik. Egyes gépek esetében ez az adagolás egyben mindjárt elosztást is jelent, hiszen soronként külön-külön adagolóelem áll rendelkezésre, amelyek által kiadagolt mag az egyedenkénti magvezető csöveken keresztül gravitációs (a gépek nagy többsége), vagy pneumatikus (pl. ACCORD PNEUMATIC DT) úton jut el a csoroszlyákhoz, ill. a talajba.
3.1.2 A gabonavető-gépek szerkezeti elemeinek ismertetése
Valamennyi ma használatos gabonavető-gépnél a magadagolás mechanikus úton történik. Egyes gépek esetében ez az adagolás egyben mindjárt elosztást is jelent, hiszen soronként külön-külön adagolóelem áll rendelkezésre, amelyek által kiadagolt mag az egyedenkénti magvezető csöveken keresztül gravitációs (a gépek nagy többsége), vagy pneumatikus (pl. ACCORD PNEUMATIC DT) úton jut el a csoroszlyákhoz, ill. a talajba.
- Magadagolók:
A magadagolást és egyben soronkénti elosztást is végző gépeknél a tolóhengeres és a bütyköshengeres adagolóelemek használata terjedt el széleskörűen (2. a.b. ábra). Ezekkel szemben a központi adagolást végző gépeknél általában a cellás adagolóhengert alkalmazzák (2. c. ábra). Ezen elemek meghajtása talajkerékről, sebességarányosan történik. A magmennyiség szabályozása a tolóhenger és cellás adagolóhenger (2. a.c. ábra) esetében elsősorban az adagolóhenger aktív hosszának változtatásával, másodsorban pedig az elem fordulatszámának változtatásával történik. A bütykös adagoló hengereknél (3. b. ábra) ezzel szemben a magmennyiség szabályozást elsősorban az adagolóelem fordulatszámának változtatásával végzik.
A tolóhengeres adagolóelemeknél általában egy, a bütyköshengeres gépeknél különféle profilú cserélhető adagoló elemeket használnak a különböző magméreteknek - kis, (3. a ábra) közepes (3. b. ábra) és nagy magvak (3. c. ábra) - megfelelően.
Egyes újabb gépeken, például HASSIA vetőgépeken az adagolóelem cserét mellőzik, és a több részből álló adagolóelem egyes részeinek reteszelésével, ill. oldásával alkalmazkodnak a különböző magmérethez és mennyiséghez (4. ábra).
A pneumatikus vetőgépeknél a központi cellás adagolóhengerek által kiadagolt mag a ventilátor nyomócsövébe jut, majd az elosztófejek segítségével sorokra bontottan kerül a magvezető csövekbe, ill. onnan a csoroszlyákhoz, és végül a talajba (5. ábra).
- Magtartályok:
A vetőmag befogadására a magtartály szolgál, melynek alján helyezkednek el a magadagoló elemek. A mag gravitációs úton kerül az adagolóelemekhez a lejtős tartály fenéklemezen és rendszerint boltozódás-gátló elemeken keresztül. A magtartály lehet a gépre épített és annak teljes szélességében végighúzódó (6. a. ábra), vagy azon belüli méretű központi, ill. központosított elhelyezésű (6. b. ábra). Esetenként lehet a gépen kívül, külön kocsira telepített kivitelű is (6. c. ábra). Ez utóbbi két esetben a kiadagolt mag szállításáról és a munkaszélességnek megfelelő terítésről (esetenként szétosztásról) a már említett pneumatikus rendszer gondoskodik. A teljes munkaszélességben végighúzódó magtartály és a közvetlen sorra adagolás esetén a mag a magvezető csöveken keresztül egyszerűen a gravitáció hatására jut a csoroszlyákhoz, ill. a talajba.
- Csoroszlyák:
Az eltérő üzemeltetési körülményeknek megfelelően készülnek a vetőgépek tárcsás és csúszócsoroszlyás kivitelben. Vannak egy- és ikertárcsás csoroszlyák. A tárcsás és csúszócsoroszlyák - a mag vezetés módjától függően - lehetnek sorbavetők vagy sávos vetésűek.
A csoroszlyák csuklós felfüggesztésűek és két-három sorban elhelyezettek. Ennek megfelelően a vonószárak hossza-, súly- és rugóterhelése eltérő. A csoroszlyákhoz csatlakozó maglevezető csövek többségükben hajlékony falúak, kisebb részben teleszkóposak.
- Mélységállító és kiemelő berendezések:
A vetési mélység egyes - elsősorban régebbi - gépeken csak mechanikus, az újabb korszerű gépeken hidraulikus és mechanikus, kombinált szerkezeti rendszerrel szabályozható. Ez utóbbi esetben a csoroszlya vonószárakat tartó gerendelyt fordítják el hidraulikusan és az arra felfűzött egyes elemek a gépváz és a vonószár közé beépített rugós rendszeren keresztül tudnak azon belül egyedileg elmozdulni. A mélységtartáson, ill. beállításon kívül általában ugyanezzel a hidraulikus rendszerrel biztosítható a gép fordulóvégeken szükséges kiemelése, ill. leeresztése is.
Alkalmazási terület, a gépkiválasztás műszaki-technológiai szempontjai:
A magyarországi intenzív termesztési viszonyok mellett az ún. "pneumatikus" vetőgépek nem terjedtek el széleskörűen. Az intenzív termesztési mód esetén szükséges nagymennyiségű - 250-300 kg/ha - vetőmag egyenletes, a mechanikus gépekét elérő adagolás-pontosságát ugyanis a gépek nem tudták biztosítani, és a korábban alkalmazott gépek üzembiztossága sem volt megfelelő. Az utóbbi években e területen elvégzett fejlesztő munka eredménye, hogy az előbb felsorolt problémákat megszüntették, de a gyakorlatban való alkalmazása most van felfutó ágban. Így még az országban jelenleg jelentős részben a mechanikus gépek vannak használatban, ezért a továbbiakban csak ezek változatai, a tolóhengeres és bütyköshengeres adagolószerkezetű vetőgépekkel, ill. ezek változataival foglalkozunk részletesen.
Az egyes vetőgépek kiválasztásánál alapvető fontosságú, hogy az adott területen funkcióképes legyen, azaz várhatóan komolyabb technológiai- és műszaki üzemzavarok nélkül legyen képes üzemelni.
Ezt figyelembe véve:
- kötött száraz talajon és szármaradványos területen elsősorban a tárcsás csoroszlyás és robusztusabb, erősebb építésű gépek, míg
- könnyebb műveletű talajokon és szármaradványoktól mentes területen a késes csoroszlyás, könnyebb építésű gépek alkalmazása jöhet számításba.
A vetés minősége szempontjából figyelemmel kell lenni arra, hogy a tárcsás csoroszlyás vetőgép rosszabb minőségű magágy, száraz, kötött talaj és szármaradványos területen is viszonylag biztonságosan és egyenletes mélységbe helyezi a magokat, míg a késes csoroszlyás gép ilyen körülmények között csak lényegesen rosszabb minőségben képes a magot kivetni, azok egy része - esetenként jelentős része - a felszínre kerül. Könnyű talajokon viszont az egyszerűbb kialakítású késes csoroszlyás vetőgépek is jó minőségű munkát végeznek.
Az előbbi alapvető szempontokon túlmenően lényeges a gépek megítélésénél a mérhető munkaminőség alakulása. Ezen belül fontos jellemző a kereszt- és hosszirányú adagolás-egyenletesség, mélységegyenletesség a magmennyiség szabályozás lehetősége, a sebesség- és dőlésérzékenység, ill. a magtörés mértéke. Ezek vonatkozásában a hazai vizsgálatok eredményei alapján a következő megállapítások tehetők:
- az adagolás-egyenletességet tekintve a bütyköshengeres gépekkel szemben általában a tolóhengeres gépek adagolnak egyenletesebben, de egyes korszerű nyugati bütyköshengeres gépek (HASSIA, AMAZONE) is kedvezőek e szempontból. A tolóhengeres gépeknél a keresztirányú adagolás-egyenletességet jellemző mérőszám, a variációs együttható (Vx) értéke általában a megengedett 3% alatt van. A bütykös hengeres vetőgépek adagolás-egyenletessége általában nem annyira jó, mint a tolóhengereseké, de egyes, fejlett gyártástechnológiával készülő változatok variációs együtthatója is 3% alatt marad. (Tájékoztatásul megjegyezzük, hogy a pneumatikus magtovábbítású gépeknél is ez a mérőszám ma már az előbbiekhez hasonlóan 3% körüli.)
- a keresztirányú adagolás-egyenletességet illetően az is megállapítható, hogy mind a tolóhengeres, mind pedig a bütyköshengeres adagolószerkezetű gépeknél a nálunk vetéskor általában alkalmazható 6-10 km/h sebesség, és 5°-os (9%-os) kereszt- vagy hosszirányú lejtés esetén a gépek ezen jellemzői alapvetően nem változnak.
- a hosszirányú adagolás-egyenletességet tekintve a tolóhengeres és bütyköshengeres vetőgépek között alapvető különbség nincs, de a tolóhengeres gépek közül azok a változatok kedvezőbbek - pl. KÜHNE-CASE-IH-10-6200 -, ahol a tolóhengerek alatti fenéklemez záró éle nem párhuzamos a tolóhenger tengelyével, hanem azzal szöget zár be. Ilyenkor ugyanis folyamatosabb a soron belüli magadagolás és nem lökésszerű, mint pl. párhuzamos záró élű fenéklemez esetén.
- az "adagolási finomságot" - a fokozatonkénti, vagy fokozat nélküli magmennyiség szabályozást - figyelembe véve ugyancsak a tolóhengeres gépek ítélhetők kedvezőbbnek, mivel itt a tolóhengerek aktív, működő hosszának a változtatása - a vetőtengely fordulatszámának változtatása nélkül - finomabb adagmennyiség állításra ad lehetőséget, mint a bütyköshengeres gépeknél a fordulatszámváltóval történő magmennyiség szabályozás. A legkorszerűbb bütyköshengeres nyugati vetőgépeknél (HASSIA DK-400, AMAZONE D-8-40-E N/R) azonban már fokozatnélküli fordulatszámváltót alkalmaznak, így azok magmennyiség szabályozás szempontjából is jól megfelelnek.
- magtörés szempontjából valamennyi gép - a magmérethez igazodó helyes beszabályozás esetén - megfelel.
- a vetési mélységegyenletesség nagy vetési sebesség esetén - 10 km/h fölött - erősen romlik valamennyi gépnél, de a rosszabb magágyat (rögösséget és szármaradványokat) a tárcsás csoroszlyás gépek nagy sebesség esetén is jobban tűrik, mint a késes csoroszlyás gépek.
Egyes gabonavető-gépek csak egyedi építésben, míg mások többgépes kapcsolt változatban is beszerezhetők. A kisebb gépek kisebb táblarészeken és kisebb traktorokkal, míg a nagyobb munkaszélességű, kapcsolt gépek nagy területeken és nagy erőgépekkel üzemeltetve használhatók célszerűen. A műtrágyaszóróval egybeépített és talajfertőtlenítő-szer kiszórására alkalmas berendezéssel felszerelt vetőgépek anyag- és energiatakarékos üzemeltetésre adnak lehetőséget, de azok csak jó minőségű műtrágyával, ill. granulátummal használhatók zavarmentesen. A gépek nagy része alkalmazható művelőnyomos technológiában is teljesen automatizált, vagy félig automatizált működtető-kijelző rendszerrel.
Beállítási lehetőségek
A gabonavető-gépek beállítása függ a magféleségtől, a kivetendő magmennyiségtől, a kívánt vetésmélységtől, és az alkalmazott sortávolságtól.
A magféleség szerinti beállítás tolóhengeres vetőgépeknél az adagolóelem- tolóhenger - alatti fenéklemez és a tolóhenger aktív hosszának együttes beállításával biztosítható. Bütyköshengeres vetőgépeknél ez elsősorban a megfelelő profilú adagolóelem(ek) beszerelésével, az alattuk lévő fenéklemez, ill. azt adagolóelemek feletti tolózár együttes állításával végezhető.
A magmennyiség szabályozása tolóhengeres vetőgépeknél elsősorban az adagolóelem - tolóhenger - működő hosszának szabályozásával, másodsorban a vetőtengely fordulatszámának változtatásával végezhető. Bütyköshengeres vetőgépeknél ezzel szemben kizárólag a vetőtengely fordulatszámának változtatásával végezhető a magmennyiség szabályozás, kivéve a már említett HASSIA VARIO PLUS adagoló elemet, ahol az adagolóelem egyes részeinek reteszelésével vagy oldásával még további magmennyiség szabályozási lehetőség adódik.
A vetési mélység valamennyi vetőgépnél a csoroszlyára ható nyomóerő változásával szabályozható. A nyomóerő központilag hidraulikus úton, elemenként pedig az illető elem önsúlyán túl annak pótsúlyozásával, vagy a rugó feszítése, ill. lazítása útján szabályozható. A korszerű vetőgépeken a csoroszlya vonószárakat tartó közös gerendely(ek) hidraulikus úton történő elfordításával állítható be központilag a kívánt vetési mélység. Ezen túlmenően elemenként az egyes csoroszlyák terhelőrugóinak előfeszítésével végezhető az egyedenkénti mélységszabályozás.
Fontos megjegyezni, hogy a traktor - vagy a vetőgép mellső - kerekei nyomában haladó csoroszlyákra nagyobb terhelést kell adni, mint a többiekre, mert ezeken a helyeken - amennyiben nincs nyomlazító - a keréktaposás következtében előálló talajtömörödés miatt csak így biztosítható a kellő vetési mélység.
A megfelelő sorcsatlakoztatás érdekében a nyomjelző beállítása - az önállóan és a kapcsoltan üzemeltetett gépek esetében egyaránt - történhet a szélső sortól vagy a gépközéptől számítottan. A beállított érték - a vezetés módjától függően - vonatkozhat a traktor-, vagy a jobboldali mellső kerék közepére.
(forrás: Mezőgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége - Mezőgazdasági vállalkozók és szolgáltatók tanácsadó füzete sorozat, 2001.: Könnyű-, és középnehéz univerzális traktorok kiválasztása)
(Következő számunkban folytatjuk.)
Valamennyi ma használatos gabonavető-gépnél a magadagolás mechanikus úton történik. Egyes gépek esetében ez az adagolás egyben mindjárt elosztást is jelent, hiszen soronként külön-külön adagolóelem áll rendelkezésre, amelyek által kiadagolt mag az egyedenkénti magvezető csöveken keresztül gravitációs (a gépek nagy többsége), vagy pneumatikus (pl. ACCORD PNEUMATIC DT) úton jut el a csoroszlyákhoz, ill. a talajba.
- Magadagolók:
A magadagolást és egyben soronkénti elosztást is végző gépeknél a tolóhengeres és a bütyköshengeres adagolóelemek használata terjedt el széleskörűen (2. a.b. ábra). Ezekkel szemben a központi adagolást végző gépeknél általában a cellás adagolóhengert alkalmazzák (2. c. ábra). Ezen elemek meghajtása talajkerékről, sebességarányosan történik. A magmennyiség szabályozása a tolóhenger és cellás adagolóhenger (2. a.c. ábra) esetében elsősorban az adagolóhenger aktív hosszának változtatásával, másodsorban pedig az elem fordulatszámának változtatásával történik. A bütykös adagoló hengereknél (3. b. ábra) ezzel szemben a magmennyiség szabályozást elsősorban az adagolóelem fordulatszámának változtatásával végzik.
A tolóhengeres adagolóelemeknél általában egy, a bütyköshengeres gépeknél különféle profilú cserélhető adagoló elemeket használnak a különböző magméreteknek - kis, (3. a ábra) közepes (3. b. ábra) és nagy magvak (3. c. ábra) - megfelelően.
Egyes újabb gépeken, például HASSIA vetőgépeken az adagolóelem cserét mellőzik, és a több részből álló adagolóelem egyes részeinek reteszelésével, ill. oldásával alkalmazkodnak a különböző magmérethez és mennyiséghez (4. ábra).
A pneumatikus vetőgépeknél a központi cellás adagolóhengerek által kiadagolt mag a ventilátor nyomócsövébe jut, majd az elosztófejek segítségével sorokra bontottan kerül a magvezető csövekbe, ill. onnan a csoroszlyákhoz, és végül a talajba (5. ábra).
- Magtartályok:
A vetőmag befogadására a magtartály szolgál, melynek alján helyezkednek el a magadagoló elemek. A mag gravitációs úton kerül az adagolóelemekhez a lejtős tartály fenéklemezen és rendszerint boltozódás-gátló elemeken keresztül. A magtartály lehet a gépre épített és annak teljes szélességében végighúzódó (6. a. ábra), vagy azon belüli méretű központi, ill. központosított elhelyezésű (6. b. ábra). Esetenként lehet a gépen kívül, külön kocsira telepített kivitelű is (6. c. ábra). Ez utóbbi két esetben a kiadagolt mag szállításáról és a munkaszélességnek megfelelő terítésről (esetenként szétosztásról) a már említett pneumatikus rendszer gondoskodik. A teljes munkaszélességben végighúzódó magtartály és a közvetlen sorra adagolás esetén a mag a magvezető csöveken keresztül egyszerűen a gravitáció hatására jut a csoroszlyákhoz, ill. a talajba.
- Csoroszlyák:
Az eltérő üzemeltetési körülményeknek megfelelően készülnek a vetőgépek tárcsás és csúszócsoroszlyás kivitelben. Vannak egy- és ikertárcsás csoroszlyák. A tárcsás és csúszócsoroszlyák - a mag vezetés módjától függően - lehetnek sorbavetők vagy sávos vetésűek.
A csoroszlyák csuklós felfüggesztésűek és két-három sorban elhelyezettek. Ennek megfelelően a vonószárak hossza-, súly- és rugóterhelése eltérő. A csoroszlyákhoz csatlakozó maglevezető csövek többségükben hajlékony falúak, kisebb részben teleszkóposak.
- Mélységállító és kiemelő berendezések:
A vetési mélység egyes - elsősorban régebbi - gépeken csak mechanikus, az újabb korszerű gépeken hidraulikus és mechanikus, kombinált szerkezeti rendszerrel szabályozható. Ez utóbbi esetben a csoroszlya vonószárakat tartó gerendelyt fordítják el hidraulikusan és az arra felfűzött egyes elemek a gépváz és a vonószár közé beépített rugós rendszeren keresztül tudnak azon belül egyedileg elmozdulni. A mélységtartáson, ill. beállításon kívül általában ugyanezzel a hidraulikus rendszerrel biztosítható a gép fordulóvégeken szükséges kiemelése, ill. leeresztése is.
Alkalmazási terület, a gépkiválasztás műszaki-technológiai szempontjai:
A magyarországi intenzív termesztési viszonyok mellett az ún. "pneumatikus" vetőgépek nem terjedtek el széleskörűen. Az intenzív termesztési mód esetén szükséges nagymennyiségű - 250-300 kg/ha - vetőmag egyenletes, a mechanikus gépekét elérő adagolás-pontosságát ugyanis a gépek nem tudták biztosítani, és a korábban alkalmazott gépek üzembiztossága sem volt megfelelő. Az utóbbi években e területen elvégzett fejlesztő munka eredménye, hogy az előbb felsorolt problémákat megszüntették, de a gyakorlatban való alkalmazása most van felfutó ágban. Így még az országban jelenleg jelentős részben a mechanikus gépek vannak használatban, ezért a továbbiakban csak ezek változatai, a tolóhengeres és bütyköshengeres adagolószerkezetű vetőgépekkel, ill. ezek változataival foglalkozunk részletesen.
Az egyes vetőgépek kiválasztásánál alapvető fontosságú, hogy az adott területen funkcióképes legyen, azaz várhatóan komolyabb technológiai- és műszaki üzemzavarok nélkül legyen képes üzemelni.
Ezt figyelembe véve:
- kötött száraz talajon és szármaradványos területen elsősorban a tárcsás csoroszlyás és robusztusabb, erősebb építésű gépek, míg
- könnyebb műveletű talajokon és szármaradványoktól mentes területen a késes csoroszlyás, könnyebb építésű gépek alkalmazása jöhet számításba.
A vetés minősége szempontjából figyelemmel kell lenni arra, hogy a tárcsás csoroszlyás vetőgép rosszabb minőségű magágy, száraz, kötött talaj és szármaradványos területen is viszonylag biztonságosan és egyenletes mélységbe helyezi a magokat, míg a késes csoroszlyás gép ilyen körülmények között csak lényegesen rosszabb minőségben képes a magot kivetni, azok egy része - esetenként jelentős része - a felszínre kerül. Könnyű talajokon viszont az egyszerűbb kialakítású késes csoroszlyás vetőgépek is jó minőségű munkát végeznek.
Az előbbi alapvető szempontokon túlmenően lényeges a gépek megítélésénél a mérhető munkaminőség alakulása. Ezen belül fontos jellemző a kereszt- és hosszirányú adagolás-egyenletesség, mélységegyenletesség a magmennyiség szabályozás lehetősége, a sebesség- és dőlésérzékenység, ill. a magtörés mértéke. Ezek vonatkozásában a hazai vizsgálatok eredményei alapján a következő megállapítások tehetők:
- az adagolás-egyenletességet tekintve a bütyköshengeres gépekkel szemben általában a tolóhengeres gépek adagolnak egyenletesebben, de egyes korszerű nyugati bütyköshengeres gépek (HASSIA, AMAZONE) is kedvezőek e szempontból. A tolóhengeres gépeknél a keresztirányú adagolás-egyenletességet jellemző mérőszám, a variációs együttható (Vx) értéke általában a megengedett 3% alatt van. A bütykös hengeres vetőgépek adagolás-egyenletessége általában nem annyira jó, mint a tolóhengereseké, de egyes, fejlett gyártástechnológiával készülő változatok variációs együtthatója is 3% alatt marad. (Tájékoztatásul megjegyezzük, hogy a pneumatikus magtovábbítású gépeknél is ez a mérőszám ma már az előbbiekhez hasonlóan 3% körüli.)
- a keresztirányú adagolás-egyenletességet illetően az is megállapítható, hogy mind a tolóhengeres, mind pedig a bütyköshengeres adagolószerkezetű gépeknél a nálunk vetéskor általában alkalmazható 6-10 km/h sebesség, és 5°-os (9%-os) kereszt- vagy hosszirányú lejtés esetén a gépek ezen jellemzői alapvetően nem változnak.
- a hosszirányú adagolás-egyenletességet tekintve a tolóhengeres és bütyköshengeres vetőgépek között alapvető különbség nincs, de a tolóhengeres gépek közül azok a változatok kedvezőbbek - pl. KÜHNE-CASE-IH-10-6200 -, ahol a tolóhengerek alatti fenéklemez záró éle nem párhuzamos a tolóhenger tengelyével, hanem azzal szöget zár be. Ilyenkor ugyanis folyamatosabb a soron belüli magadagolás és nem lökésszerű, mint pl. párhuzamos záró élű fenéklemez esetén.
- az "adagolási finomságot" - a fokozatonkénti, vagy fokozat nélküli magmennyiség szabályozást - figyelembe véve ugyancsak a tolóhengeres gépek ítélhetők kedvezőbbnek, mivel itt a tolóhengerek aktív, működő hosszának a változtatása - a vetőtengely fordulatszámának változtatása nélkül - finomabb adagmennyiség állításra ad lehetőséget, mint a bütyköshengeres gépeknél a fordulatszámváltóval történő magmennyiség szabályozás. A legkorszerűbb bütyköshengeres nyugati vetőgépeknél (HASSIA DK-400, AMAZONE D-8-40-E N/R) azonban már fokozatnélküli fordulatszámváltót alkalmaznak, így azok magmennyiség szabályozás szempontjából is jól megfelelnek.
- magtörés szempontjából valamennyi gép - a magmérethez igazodó helyes beszabályozás esetén - megfelel.
- a vetési mélységegyenletesség nagy vetési sebesség esetén - 10 km/h fölött - erősen romlik valamennyi gépnél, de a rosszabb magágyat (rögösséget és szármaradványokat) a tárcsás csoroszlyás gépek nagy sebesség esetén is jobban tűrik, mint a késes csoroszlyás gépek.
Egyes gabonavető-gépek csak egyedi építésben, míg mások többgépes kapcsolt változatban is beszerezhetők. A kisebb gépek kisebb táblarészeken és kisebb traktorokkal, míg a nagyobb munkaszélességű, kapcsolt gépek nagy területeken és nagy erőgépekkel üzemeltetve használhatók célszerűen. A műtrágyaszóróval egybeépített és talajfertőtlenítő-szer kiszórására alkalmas berendezéssel felszerelt vetőgépek anyag- és energiatakarékos üzemeltetésre adnak lehetőséget, de azok csak jó minőségű műtrágyával, ill. granulátummal használhatók zavarmentesen. A gépek nagy része alkalmazható művelőnyomos technológiában is teljesen automatizált, vagy félig automatizált működtető-kijelző rendszerrel.
Beállítási lehetőségek
A gabonavető-gépek beállítása függ a magféleségtől, a kivetendő magmennyiségtől, a kívánt vetésmélységtől, és az alkalmazott sortávolságtól.
A magféleség szerinti beállítás tolóhengeres vetőgépeknél az adagolóelem- tolóhenger - alatti fenéklemez és a tolóhenger aktív hosszának együttes beállításával biztosítható. Bütyköshengeres vetőgépeknél ez elsősorban a megfelelő profilú adagolóelem(ek) beszerelésével, az alattuk lévő fenéklemez, ill. azt adagolóelemek feletti tolózár együttes állításával végezhető.
A magmennyiség szabályozása tolóhengeres vetőgépeknél elsősorban az adagolóelem - tolóhenger - működő hosszának szabályozásával, másodsorban a vetőtengely fordulatszámának változtatásával végezhető. Bütyköshengeres vetőgépeknél ezzel szemben kizárólag a vetőtengely fordulatszámának változtatásával végezhető a magmennyiség szabályozás, kivéve a már említett HASSIA VARIO PLUS adagoló elemet, ahol az adagolóelem egyes részeinek reteszelésével vagy oldásával még további magmennyiség szabályozási lehetőség adódik.
A vetési mélység valamennyi vetőgépnél a csoroszlyára ható nyomóerő változásával szabályozható. A nyomóerő központilag hidraulikus úton, elemenként pedig az illető elem önsúlyán túl annak pótsúlyozásával, vagy a rugó feszítése, ill. lazítása útján szabályozható. A korszerű vetőgépeken a csoroszlya vonószárakat tartó közös gerendely(ek) hidraulikus úton történő elfordításával állítható be központilag a kívánt vetési mélység. Ezen túlmenően elemenként az egyes csoroszlyák terhelőrugóinak előfeszítésével végezhető az egyedenkénti mélységszabályozás.
Fontos megjegyezni, hogy a traktor - vagy a vetőgép mellső - kerekei nyomában haladó csoroszlyákra nagyobb terhelést kell adni, mint a többiekre, mert ezeken a helyeken - amennyiben nincs nyomlazító - a keréktaposás következtében előálló talajtömörödés miatt csak így biztosítható a kellő vetési mélység.
A megfelelő sorcsatlakoztatás érdekében a nyomjelző beállítása - az önállóan és a kapcsoltan üzemeltetett gépek esetében egyaránt - történhet a szélső sortól vagy a gépközéptől számítottan. A beállított érték - a vezetés módjától függően - vonatkozhat a traktor-, vagy a jobboldali mellső kerék közepére.
(forrás: Mezőgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége - Mezőgazdasági vállalkozók és szolgáltatók tanácsadó füzete sorozat, 2001.: Könnyű-, és középnehéz univerzális traktorok kiválasztása)
(Következő számunkban folytatjuk.)
Forrás: Agrárágazat
