A gyeptelepítés talajelőkészítési módszerét a gazdálkodási rendszerek nem befolyásolják. A felülvetésnél már más a helyzet. A fenntartható gazdálkodásban a fenti rendelet nem enged a gyepgazdálkodás folyamán többé felülvetést. A vetés előtti tápanyagellátás függ a talaj ellátottsági szintjétől, de általában a nitrogénből, a foszforból és a káliumból egyaránt adhatunk a vetés előtt egyenként 100kg/ha hatóanyagnak megfelelő műtrágya adagot. Telepítésnél még az agrár-környezeti programban szereplő szántó visszagyepesítése esetén is engedélyezett 80kg/ha nitrogén hatóanyag kijuttatása a vetés előtt. Ez a talaj szerves anyag készletét bontó baktériumok versenyképességének csökkentéséhez szükséges, hogy ne lépjen fel a csíranövényeknél pentozán vagy káros szénhidrát hatásából eredő nitrogénhiány.
A fű bár sok szerves anyagot termel, és a gyeptalaj szén-nitrogén aránya tág, telepítéskor mégis meghálálja a szerves trágyát. Különösen a homokos talajokon van felülmúlhatatlan hatása. A homok víztartását javítja, az agyag vízkötését pedig csökkenti. Ez különösen a későbbiekben a fenntartható gazdálkodási programok körében termelt, telepített gyepek esetében válik fontos tényezővé.
A gyepet két időpontban telepíthetjük: tavasszal márciusban, és nyár végén, azaz augusztus 20. és szeptember 10. között. Mindkét időpontnak vannak előnyei és hátrányai, melyek alapján eldönthető a számunkra kedvező időpont megválasztása. A vetésmélység mindkét esetben 0,5-1,5 cm.
Tavaszi telepítés. Kötött talajon, a kései elővetemény után a tavaszi vetés talaj előkészítése az őszi szántással kezdődik. A szántást rögösen hagyjuk a télbe menni. A fagy hatására előállt aprómorzsás talajszerkezetet simítóval elmunkáljuk, és ha nem ülepedett eléggé vissza, akkor hengerezéssel lépésállóra munkáljuk a felszínt, hogy tartani lehessen a vetésmélységet. Alapszabály, hogy a vetőgép kereke nem süllyedhet be a tömör felszínbe a vetéskor.
Ettől jobb minőségű aprómorzsás magágyat nem tudunk előkészíteni a telepítéshez. A talaj ezen kívül megőrzi a nedvességet, és homogén szerkezetet biztosít a fűmag keléséhez. Hátránya, hogy a nedves talajt a simító kenheti, a kései tavaszodás miatt a vetés későbbi időszakra csúszik, ami kedvezőtlen a kikelő füvek gyökérváltására, és ritkulást okozhat, ha száraz a tavasz.
A fű erős gyomkonkurrenciával néz szembe. Az egyéves gyomok együtt kelnek a fűfélékkel és elnyomhatják, megritkíthatják a füveket, ugyanis a tavaszi vetésű fű nem megy magszárba, csak leveles hajtást fejleszt, ez pedig nem versenyképes a gyomokkal. A gyomok ellen magasra állított fűkaszával végzett ún. gazoló kaszálással kell védekezni. Az első év termése kimarad, de a következő évben már jelentős termésre és gyommentes állapotra számíthatunk. Különösen javaslom figyelembe venni a parlagfű megjelenését a tavaszi telepítésekben. A magasra állított kasza után még kivirít a tarlóban ez az allergén növény, és a nem kellő mértékű védekezés miatt könnyen megbüntethetik a jóhiszemű gazdát.
