Növényszaporítás – Az oltás hasznossága
A szaporítási igény mellett ma már nagyobb jelentőségű a gyümölcstermesztésben az előnyös alanytulajdonságokkal kombinált oltványok létrehozása, vagyis jobb, erősebb, ellenállóbb növényeket tudunk így létrehozni. Az oltás lehetővé teszi különleges formák, a természetestől eltérő koronaalakok kialakítását is. Így lehet az, hogy a nagyszüleim kertjében mogyoró fa, a mi kertünkben pedig ribizli fák vannak bokrok helyett. A gyümölcstermesztés felgyorsult igényeihez lehet igazítani az egyes fajtákat ezzel a módszerrel.
Nagyjából addig készítenek oltványokat, amíg meg nem találják azt a keresztezést, amivel a legtöbb, legszebb, legfinomabb gyümölcsök nem teremnek a lehető legnagyobb ellenálló képességgel, a legrövidebb idő alatt. Oltással pótolni a sérült részeket. A fajtanemesítésben az oltás a magoncok hajtáscsúcsának idősebb, de még termő fákra oltásával meggyorsíthatjuk a termőre fordulást, ezáltal pedig az új hibridek kiértékelését. A vírusos betegségek kimutatásában, és tanulmányozásában is nagy szerepe van, mivel ezáltal könnyen kimutatható.
Növényszaporítás – Tőosztás
A tőosztás az egyszerűbb növényszaporítási módszerek közé tartozik. Esetében az erőteljesen fejlődő, terjedelmes gyökérzettel rendelkező, idősebb növényeket válasszuk szét több részre, úgy, hogy kiássuk a talajból a gyökerek egy részét, majd a gyökeres darabokat szétszedve újra elültetjük. A tőosztást érdemes kora tavaszra vagy pedig őszre időzíteni, de vannak olyan növények, melyeknél ezt el lehet végezni egész évben.
Növényszaporítás – Magvetés
A legkönnyebb, viszont a leglassabb és a legkockázatosabb növényszaporítás módszer a magvetés. Előnye, hogy szerencsével nagyszámú növényt állíthatunk elő egyszerre, ráadásul legtöbbször nem is kell fizetnünk a magokért, hiszen a kertben is begyűjthetjük ezeket. Egyes magok vethetők szabadföldbe, de a legjobb akkor is, ha csíráztatótálcát, vagy palántázó poharat alkalmazunk a magvetéshez.
Növényszaporítás – Bujtás
Lehajló, lecsüngő ágakkal rendelkező növények esetében kitűnően alkalmazhatjuk a bujtást, mivel azok az ágak, amelyek érintkeznek a talajjal, könnyen gyökeret eresztenek. Ékes példája a bujtás eredményességnek a szamóca, ami magától rögzíti ostorindáit a földbe. Fás növényeknél is alkalmazhatjuk a módszer, a földhöz közeli ágat hajlítsuk le a talajig, rögzítsük és takarjuk be egy kis földdel. Miután gyökeret eresztett, válasszuk le az anyanövényről és ültessük át.
Hasznosnak találtad a növényszaporításról szóló írásunkat?
Forrás: Fotók: Schutterstock
