A strucc csibéket veszélyeztető hypothermia

A strucc csibéket veszélyeztető hypothermiáról…

Forrás: Agrárágazat

Mivel rövid idő múlva már gondoskodni kell majd az első kikelt strucc csibékről, úgy gondolom hasznos lesz, ha néhány mondatban átismételjük azokat a gyakorlati dolgokat - különös tekintettel a hőmérsékletre -, amelyek veszélyt jelenthetnek a csöppségekre.

Mivel rövid idő múlva már gondoskodni kell majd az első kikelt strucc csibékről, úgy gondolom hasznos lesz, ha néhány mondatban átismételjük azokat a gyakorlati dolgokat - különös tekintettel a hőmérsékletre

-, amelyek veszélyt jelenthetnek a csöppségekre.

Talán induljunk ki abból a közismert tényből, hogy a struccok, legalábbis napjainkban főleg a meleg, csalitos, növényzettel közepesen borított szavannák lakói, ahol inkább a forró hőmérséklet a jellemző, jóllehet éjszakánként akár a fagypont közelébe is leeshet a temperatúra! Az is ismert, hogy a struccok a homoiotherm állatok közé tartoznak, amelyekre az a jellemző, hogy igyekeznek egy többé-kevésbé állandó testhőmérsékletet fenntartani, amely az egészséges állatokban sikerül is, de a fiatal, stresszes állapotban lévő alultáplált, esetleg öreg egyedekben nagy eltérések lehetnek!

Ha a környezet hőmérséklete leesik, a szervezet azonnal reagál úgy, hogy csökkenti a hőveszteséget, vagy úgy, hogy növeli a hőtermelést. Az előzőt a bőrhöz áramló vér csökkentésével ill. a tollak felborzolásával érhetik el, s ha az nem elég, a csibék anyagcseréjük élénkítésével próbálkoznak. A hőtermelés mintegy 80%-ban a vázizomzatban történik, s csak a fennmaradó egyötöd zajlik a májban.

A madarak többsége, így a strucc is az élénk anyagcseréjű állatok közé tartozik és jellemző, hogy gyorsan felélik az energia tartalékokat, amely glikogén és zsír formájában van elraktározva. Ezt bizonyítandó, pontos, digitális mérleggel vizsgáltam fiatal struccok testsúlyát, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy éjszaka alatt, amikor nem táplálkoztak, testsúlyuk csökkent, és ez a csökkenés alacsonyabb hőmérséklet esetén nagyobb volt.

A strucc normális testhőmérséklete 39,4-40,8 ^oC, de a pár napos csibék testhőmérséklete csak 38,8-38,9. A hőmérsékletet az agyban található „hőérzékelő központ” folyamatosan ellenőrzi, s abban a pillanatban, ha esést tapasztal, azonnal indítja a hővesztést csökkentő mechanizmust, s ha ez nem elég, „rátesz” és beindul a hőtermelést növelő gépezet is.

Mivel a fiatal struccokban ez a „termosztát”még fejletlen a környezet hőmérsékletére, a csibék sokkal sebezhetőbbek. Szeretném közkinccsé tenni azt a megfigyelésemet is, hogy azon csibék testhőmérséklete, amelyek maguktól, segítség nélkül keltek ki, szignifikánsan magasabb azokénál, ahol el kell, hogy mondjam meggyőződésem ellenére, de több-kevesebb segítséget adtam a kikelés közben. Az ok nyilvánvaló: a küzdelem során a vázizmok jelentős mennyiségű hőt termeltek. A vázizomzat kb. öt napos korban éri el azt az érettséget, hogy a csibe remegni, dideregni tud, azaz saját maga számára hőt állítson elő. Kb. ugyanerre az időszakra tehető a hőregulációs mechanizmus adekvát működésének beindulása is.

Az eltelt évek alatt az a nézet alakult ki bennem, hogy az impactiok hátterében is az eredendő okok között feltétlenül gondolnunk kell az alacsony testhőmérsékletre is. Ilyenkor ugyanis mivel a belek mozgása is lassúbbá válik, nagyobb az esély arra, hogy jobban összeáll, kompaktabb lesz a béltartalom, továbbá a bélbaktériumok túlszaporodhatnak, amely szintén előbb-utóbb problémák forrása lesz. Egy megfelelő, magasabb testhőmérsékleten továbbá a szikzacskó felszívódása is gyorsabban megtörténik, aminek elmaradása szinte mindig megbetegedést okoz. Valamennyien ismerjük azt a természeti csodát, amelyet egyszerűen csak láznak hívunk, ami tulajdonképpen nem más, mint az egészséges szervezet egyik első s egyben legfontosabb fenomenális védekező reakciója. A láz - vagy hiperthermia - során kialakuló magas hőmérsékleten ugyanis elpusztulnak a baktériumok, vírusok, sőt a gombaspórák is. Nos, tulajdonképpen ennek az ellenkezője a hypothermia, amelynek immunszupresszív, előnytelen hatása jól ismert egyéb, régen tenyésztett baromfifajok esetén.

Örömmel tapasztaltam, hogy egy közelmúltban tartott továbbképző előadáson is azt a fajta strucc csibe nevelési módszert javasolták, amikor a padlót fűtik. Mivel az apróságoknak a meleg padozaton pihenve magasabb lesz a testhőmérsékletük is, a belek aktívan dolgoznak, a szikzacskó jól és gyorsan felszívódik, így esélyt sem adnak a szikzacskó visszamaradás okozta komplikációk kialakulásának.

Mindenestre én feltétlenül hasznosnak tartom a „lassúnak”, gyengécskének mutatkozó csibék hőmérsékletének ellenőrzését. Ha a mért érték 39,1-40,8 ^oC között van, megnyugodhatunk. Meggyőződésem, hogy a megfelelő testhőmérsékletre való törekvés előfeltétele annak, hogy megelőzzünk olyan betegségeket, mint pneumonia (tüdőgyulladás), impactio (mirigyes ill. izmos gyomor eltömődés), szikzacskó visszamaradás. Ne felejtsük el, hogy azt az állatot, amely nem termel genetikai képességeinek megfelelően, betegnek kell tekintenünk, ilyen értelemben tehát beteg az a csibe is, amely nem fejlődik, étvágytalan s lemarad társaitól. Nos, az esetek túlnyomó többségében a hypothermia van a háttérben.

A kor előre haladtával, amikor állataink már többet mozognak s ezáltal a vázizomzat jelentős mennyiségű hőt fog generálni, a hőmérséklet fokozatosan csökkenthető, sőt csökkenteni is kell, hogy a cseperedő csibék edződjenek!

Mindent összevetve ügyelnünk kell tehát arra, hogy egyhetes kor előtt a strucc csibék környezetének hőmérséklete ne essen 28-31 ^oC alá, és ezután a fokozatosság elvét gondosan megtartva csak lassanként, a szó szoros értelmében „fokról- fokra” mérsékeljük hetente a hőmérsékletet 1-1,5 fokkal!