A tuja rövid bemutatása

Legelőször is azzal kell tisztában lennie mindenkinek, hogy a tuják egyáltalán nem őshonosak sem Magyarországon, sem pedig az európai kontinensen. Ezek az örökzöld fák és cserjék Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonosak, ahol természetes erdőt alkotnak, de gyakori dísznövények is.

A legtöbb magyar által ismert Thuja occidentalis (nyugati tuja, életfa) is Észak-Amerikából való, ahol a legfontosabb toboztermő fák közé tartozik. Az évek alatt a tuják bekerültek Európába, így Magyarországra is, egyre jobban kezdtek alkalmazkodni az éghajlatunkhoz, az elmúlt évtizedekben már szinte minden egyes kertben lehetett látni ilyen örökzöld szépséget.

A tuja jellemzői

A tuják általában kúpalakúak, a hajtásrendszerük pedig vízszintes elrendeződésű. A tuják hajtásai a színükön általában sötétebbek, fényesebbek, a fonákukon halványabbak. Pikkelyleveleik vannak, amik keresztben átellenesen, rányomottan állnak, a fonákukon a levelek közötti mélyedésekben hamvas szürke vagy ezüstös rajzolat lehet. Levelei szétmorzsolva kellemes illatot árasztanak, tobozaik pedig viszonylag kicsik, felállók, megnyúlt elliptikusak, a tobozpikkelyeik fiatalon ívesen hajlók, egymásra borulók, éretten szétállók és barnák.

Mi lehet a baj a tujákkal?

Említettem már korábban a tujákkal kapcsolatban, hogy nem őshonosak az európai kontinensen, viszont alkalmazkodtak valamelyest az itteni klímához. A baj csak az, hogy Magyarországon egyre jellemzőbb a melegebb és szárazabb időjárás, ami nem kedvez a tujáknak, a kártevőknek és a kórokozóknak azonban annál inkább.

A klímaváltozás és az ezzel járó stressztényezők láthatóan megviselik ezeket az örökzöld növényeket, a kártevők sajnos egyre inkább terjeszkednek és pusztítanak. A következő oldalon elmondom, milyen problémákkal kell szembenézniük a tuják kedvelőinek, és természetesen a megoldásokat is megmutatom, érdemes lapozni egyet!

Forrás: Fotó: Schutterstock