A Mikoplazmózis okozója, előfordulása, tünetei, kezelése

Mikoplazmózis

Forrás: Agrárágazat

A mikoplazmák széles körben elterjedt baktériumok, több fajuk is van, melyek különböző kórképeket idéznek elő. Sertés mikoplazmózison azonban a gyakorlatban ma a Mycoplasma-pneumoniát értjük, melynek okozója a Mycoplasma-hyopneumoniae. Korábban a betegséget a „malacok hurutos-gennyes tüdőgyulladása” néven, a nagyüzemi, szakosított telepek időszakában „enzootiás pneumonia” néven ismerték. Utóbbi megjelölést még a szakemberek sem értelmezték egységesen. Tágabb értelemben minden, tömegesen jelentkező, lassabban lezajló, állományon belül terjedő légcső- és tüdőelváltozásokkal járó „állományköhögést” ide soroltak. Ezek hátterében azonban számos kórokozó volt: mikoplazmák, haemophilusok, bordetellák, pasteurellák, streptococcusok, influenzavírusok, coronavírusok, stb. Mások viszont enzootiás pneumoniának kizárólag csak a mikoplazma-pneumoniát nevezték, melyre kórbonctanilag csak a tüdő csúcslebenyeinek hurutos, gennyes gyulladása és a hörgők sűrű, nyálkás váladéktartalma jellemző, ezt a képet súlyosbítják azután a másodlagos fertőzések.

Mi okozza?

A mikoplazmák széles körben elterjedt baktériumok, több fajuk is van, melyek különböző kórképeket idéznek elő. Sertés mikoplazmózison azonban a gyakorlatban ma a Mycoplasma-pneumoniát értjük, melynek okozója a Mycoplasma-hyopneumoniae. Korábban a betegséget a „malacok hurutos-gennyes tüdőgyulladása” néven, a nagyüzemi, szakosított telepek időszakában „enzootiás pneumonia” néven ismerték. Utóbbi megjelölést még a szakemberek sem értelmezték egységesen. Tágabb értelemben minden, tömegesen jelentkező, lassabban lezajló, állományon belül terjedő légcső- és tüdőelváltozásokkal járó „állományköhögést” ide soroltak. Ezek hátterében azonban számos kórokozó volt: mikoplazmák, haemophilusok, bordetellák, pasteurellák, streptococcusok, influenzavírusok, coronavírusok, stb. Mások viszont enzootiás pneumoniának kizárólag csak a mikoplazma-pneumoniát nevezték, melyre kórbonctanilag csak a tüdő csúcslebenyeinek hurutos, gennyes gyulladása és a hörgők sűrű, nyálkás váladéktartalma jellemző, ezt a képet súlyosbítják azután a másodlagos fertőzések.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Az első klinikai tünetek 3-10 hetes korban mutatkoznak, de leggyakoribb a 3-6 hónapos süldőkön.

Mikor fordul elő legtöbbször?

Az állományok túlnyomó többsége fertőzött, még akkor is, ha klinikai tünetek nem mindenütt vannak. Szinte minden zárt tartású hizlaldában vagy szakosított telepi süldőneveldében előfordult már. Az állatok közvetlen érintkezéssel, a kiköhögött hörgőváladék belélegzésével fertőzik egymást. A fertőzés mértékétől és a hajlamosító tényezőktől (zsúfolt tartás, falkák keverése, rossz levegőminőség, szennyezett padozat, gyenge takarmányozási körülmények, más betegségek, pl. orsóférgesség, torzító orrgyulladás, más légzőszervi betegségek stb.) függően eleinte az állományban csak néhány, majd egyre több egyed mutatja a tüneteket, de különösen a fertőzött állományhoz kevert fogékony sertések estén egyidejűleg nagyszámú sertés is megbetegedhet. A betegség az őszi-téli hónapokban gyakoribb és súlyosabb lefolyású. A különböző stresszhatások, a hizlaldába történő áttelepítések a betegség heveny fellobbanásához vezethetnek, főként akkor, ha az utónevelők és hizlaldák feltöltése csak különböző életkorú falkákkal lehetséges, és az egyszerre töltés egyszerre ürítés gyakorlatát megvalósítani nem tudjuk, méginkább ha a takarítást, fertőtlenítést, egyáltalán az istállóhigiéniát „elnagyoljuk”.

Milyen tünetei vannak?

10-15 napos lappangási idő után átmeneti láz, bágyadtság, csökkent étvágy, majd sápadt bőr, borzolt, fénytelen szőrzet, savós orrfolyás, könnyezés, tüsszögés, de a legfőbb tünet a száraz köhögés, mely akkor észlelhető leginkább, amikor az állatok fekvő, pihenő helyzetükből felriadnak. A köhögés, „köhécselés” később azután állandósul. A beteg állatok étvágya kielégítő lehet, ennek ellenére gyengén fejlődnek, egyre több a lesoványodott egyed, a falkák „szétnőnek”, feltűnő, hogy az állatok sok vizet isznak. A megbetegedési arány nagyon magas, a bántalom miatt azonban elhullás ritkábban van, kényszervágás annál inkább! Az igazi gazdasági kár a rossz takarmányértékesítésből és a hizlalási idő jelentős megnyúlásából adódik. A levágott sertések tüdejének szinte 100%-át el kell kobozni a szerv valamilyen fokú elváltozása miatt (mellhártyagyulladás, hurutos, gennyes, kruppos, elhalásos, vagyis szövődményes tüdőgyulladás)

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

· Általános járványvédelmi szabályok betartása.

· Hajlamosító tényezők kiküszöbölése.

· Vakcinák alkalmazása (állatorvos által, vagy állatorvosi ellenőrzés mellett!)

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

Gyógyszeres kezelés lehetséges, de tudni kell, hogy a betegség még huzamosabb ideig és hatékony szerrel kezelt állományban is bármikor fellobbanhat, nem beszélve a kezelés költségeiről. Bármilyen gyógyszeres kezelés csak úgy lehet eredményes, ha azzal párhuzamosan a hajlamosító körülményeket is megszüntetjük. A gyógyszer milyenségét, adásának módját és időtartamát természetesen állatorvos határozza meg!

Értékes tenyészetekben szóba jöhetnek különböző mentesítési eljárások is.