A Minnesotai Egyetem egyik tanulmánya kimutatta, hogy azok a hímnemű rovaroknak, akik olyan növényeket "ettek" – amiket a közeli útszéleken találtak – nagyobbak lettek az izmaik, a nőstényeknek pedig a szemeik.

Ez egy eddig ismeretlen hatás a vadvilágra.

A lepkék nem esznek, hanem felszívják a folyadékokat, amik nektárt és más tápanyagokat tartalmaznak.

Különösen rajonganak a sóért - ezért is szállnak oly szívesen az izzadt emberekre.

Az utak sózása során az útszéli növényzetre is jut a sóból, ezt fogyasztják oly nagy előszeretettel, s ez változtatja meg az agyuk és a repülési izmaik méretét. 

A só, amit kiszórnak, jelentősen hat az út menti növények nátriumkoncentrációira, amiknek cserébe jelentős, néha pozitív hatásaik vannak a növényevők ideg- és izom fejlődésére.

Kutatók azt állítják, ez  egy eddig ismeretlen hatása az élővilágra.

Összehasonlították a nátrium szintjét egy megyei műút mellett lévő árokban és egy természetvédelmi területben lévő út mellett lévő fűben és tölgyfában. A műút mellett élő növényekben lévő nátrium 1,5 – 30-al magasabb koncentrációjú, az úttól távolaikkal összehasonlítva.

Az út mellett talált lepkéknek 16-szor több hímnek volt fokozott mennyiségű mellkasi fehérjéje, ami a repülési izmaiért felel és kulcsfontosságú a rovarok migrációja szempontjából.

Hogyan esznek a pillangók?

Pillangóknak egy hosszú, keskeny „cső” van a szájukban, egy „ormány”, ami úgy működik, mint a szalma. Ezekkel szippantják ki a nektárt a virágokból.

Táplálkoznak még kis pocsolyákból a földön, vagy nedves helyekről, a levelekről és a növényekről.

Hat - remek ízérzékkel bíró - lábukkal először kóstolnak.

Pillangók bármit megesznek, ami folyékony, vízben oldódó – így a fa nedve, a trágya, a pollen vagy a rothadó gyümölcs.

A só és számos egyéb ásványi anyag létfontosságú a lepkék reprodukciójában.

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/