Nem éppen örvendetes tény: egyre kevesebb szerves trágyát használunk a kertekben. Ezért talajaink kivont tápanyagait mind nagyobb arányban pótoljuk műtrágyával. Márpedig ezek egyoldalú használata rontja a talaj szerkezetét – a túladagolásból származó következményekről már nem is beszélve. Például a kelleténél több nitrogén műtrágya kijuttatásának emberre is veszélyes következménye a talaj mélyebb rétegeiben, a természetes vizekben fölhalmozódó nitrát. A megnyugtató megoldást a rendszeres szerves trágyázás mellett alkalmazott, megfontolt műtrágyázás jelentené, amely így nem silányítaná tovább az általánosan megromlott talajszerkezetet, melyben renyhébb a mikroszervezetek tevékenysége és lassúbb a tápanyag-feltáródás, amitől csorbát szenved a talaj termékenysége is.

Ezzel együtt nem kétséges, hogy a műtrágyák szükséges táplálói a földnek, már csak azért is, mert semmiképpen sem talaj- és növényidegen anyagok, mint például a növényvédő szerek többsége. Rendszeres, szakszerű használatuk igényli az alkalmankénti talajvizsgálatot is, hogy pontosabban megállapíthassuk, milyen műtrágyából mennyit kell kijuttatnunk. S persze tisztában kell lennünk azzal is, hogy az egyes tápelemeknek milyen hatásuk van a növény fejlődésére.
Foszfor. Különösen a kikelő, fiatal zöldségpalánták igénylik, később a növekedés, termésfejlődés idején válik fontossá. Kiemelten foszforigényes zöldség a paprika, a paradicsom és a hosszú tenyészidejű káposztafélék. A gyümölcstermő növényeknél a termőrészek kialakulását, a (csonkolt) gyökerek regenerálódását és a virágzást segíti. Leginkább szuperfoszfát műtrágya formában kapható, 20%-os hatóanyag-tartalommal. Mivel a foszfor csak nehezen mozog a talajban (félévente legföljebb 5-10 centit halad lefelé), ezért az őszi talajművelés során kell a gyökérzónába juttatni, hogy tavaszra rendelkezésre álljon.
Kálium. A növények szénhidráttermelésében (termésképzésében), vízháztartásuk szabályozásában, szárazság- és fagytűrésükben tölt be pozitív szerepet. Növeli a termés minőségi tulajdonságait és eltarthatóságát. A káliumműtrágyák – a káliumot kísérő anyagaik szerint – többfélék lehetnek. A klorid típusú káliumtrágyák (klórtartalmuk miatt) túladagolva mérgezően hatnak a legtöbb kertészeti növényre, ezért nagyon óvatosan és csak az ajánlott mennyiség legkisebb dózisában kijuttatva alkalmazzuk. A káliumszulfátot a kifejezetten klórérzékeny növények (így a bogyós gyümölcsűek) táplálására használjuk. Szintén ősszel forgassuk a gyökérzónába.
Nitrogén. Elsősorban a vegetatív részek (hajtás, levél) és a zöld termés növekedésének letéteményese. Általában véve növeli a termés mennyiségét, ám túladagolva rontja annak minőségét, eltarthatóságát. A pétisó és az ammóniumnitrát a két leggyakoribb változat. Ez utóbbit csak a meszes földön használjuk, mert erősen savanyítja a talajt. Mivel gyorsan mozog a földben, tavasszal juttassuk ki. Ha most ősszel tennénk, tavaszra eltűnne a gyökérzónából.
Szabad Föld

Forrás: EU-Info