A fenológia szerepe a kertészek munkájában
A kertészek szívesen töltik az idejüket a természetben, és idővel megtanulják megfigyelni annak ciklusait. A madarak és rovarok viselkedése például arra enged következtetni, hogy megérkezett a tavasz, függetlenül attól, hogy valójában milyen idő van éppen. A madarak tudják, hogy mikor kell elkezdeni fészket rakni, a növények pedig, hogy mikor jött el a rügyfakadás ideje.
Az éghajlat változásai (például a globális felmelegedés) jelentősen megváltoztatták a fenológiai események időzítését. Ezekhez mind az állatoknak, mind pedig a növényeknek alkalmazkodniuk kellett. Előbb érkezik meg a tavasz és később köszönt be az ősz is, kihatva ezzel a madarak vándorlási szokásaira és a növények virágzására is, hogy csak két példát említsünk a sok közül. Míg mi, emberek könnyedén tudunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, számtalan faj szenvedi meg őket.
A fenológia tehát egy remek mérőeszköz arra, hogy szemléltetni tudjuk az éghajlatváltozást és annak eredményeit. Persze a természet ciklusainak megfigyeléséből a kertészek is sokat tanulhatnak. Valójában ők már az előtt fenológusok voltak bizonyos értelemben, hogy ez a tudományág létrejött volna – a földművesek már évezredekkel ezelőtt is az éghajlat viselkedéséhez igazították a haszonnövények ültetését és gondozását.
A közönséges orgona életciklusát például számos kertész használja a kerttervezéshez és az ültetésekhez is. Például megfigyelték, hogy a puha haszonnövényeket (uborka, bab, tök, stb.) akkor érdemes elültetni, amikor az orgonafákat ellepik a virágok. Ha orgonafákat vagy más növényeket használsz fenológiai megfigyeléseidre, akkor fontos tudnod Hopkins-törvényről, amely kimondja, hogy a fenológiai események 4 nappal később történnek északi szélességi fokonként, és 1 1/4 nappal később keleti hosszúsági fokokként.
Ez nem egy köbe vésett szabály, mindinkább afféle útmutató, amit jó alapul venni. Egy terület tengerszint feletti magassága és helyrajzi adottságai szintén hatással lehetnek a természet folyamataira.
