A tartósan alkalmazott extenzív legelőhasznosítás esetén a kudarc veszélye lényegesen nagyobb, mint az intenzív legelőhasználati formáknál. A következőkben foglalhatók össze azok a lényeges szempontok, amelyekre figyelni kell és amelyekkel tartósan sikerrel fenn is tartható ez a gazdálkodási forma.
A legelőgazdálkodás szempontjai
1.) A legelőgazdálkodás szempontjából alkalmatlan területek - meredek lejtők, nedves helyek - kiválasztása.
2.) Állatcsoportonként legalább 2 szakasz (3 szakasz két állatcsoportnál) kijelölése, hogy a legelőápolás feltételeit javítsuk és legalább részben kiküszöböljük a szabad legeltetés speciális hátrányait, az egyenetlen sarjadás minden hátrányos következményével együtt.
3.) El kell kerülni a talaj túl erős elszegényedését foszforban, káliumban és kalciumban. A kizárólagos legelőhasználatnál és az egésznapos legeltetésnél általában elegendő átlagosan, évente 5 kg P2O5 és 10 kg K2O hektáronként, hogy elkerüljük a talaj tápanyagkészletének túl erős csökkenését. A mésztrágyázás ajánlatos, ha a talaj pH értéke lényegesen alacsonyabb 5,0-nél. A trágyázással nagyban hozzájárulhatunk a gazdaságossághoz, ha a legelő azon részein alkalmazzuk, ahol a tápanyaghiány nyilvánvalóan nagymértékű.
4.) Az állatsűrűség és a fűnövedékek összehangolása. A szabály szerint támaszkodhatunk az eddigi legelőhasználat tapasztalataira. Biztonságot ad az optimális állateltartó-képesség becslése a következő formula szerint:
Éves bruttó szárazanyag termés (kg/ha) Napi bruttó szárazanyag szükséglet/számosállat x leg.napok
Példa:
Becsült éves bruttó szárazanyag hozam legeltetési érettségben = 35 q = 3500 kg/ha Napi bruttó szükséglet = 15 kg szárazanyag/számosállat Legeltetési napok száma =135
Optimális állateltartó-képesség = 3.500 = 1,73 db/ha
15 x135
Megjegyzés: Ha a növényállomány rendben van, akkor a tapasztalat szerint kb. 15 kg szárazanyag/db/nap átlagosan elegendő ahhoz, hogy kielégítő takarmányfelvételt érjünk el (pl. 11 kg szárazanyag/növendék, vagy 2,2 kg/100 kg élősúly). A 15 kg szárazanyag kínálat és 11 kg szárazanyag
takamányfelvétel közötti különbség a példában 27 % szárazanyagra számított legeltetési veszteséget jelent.
5.) Tavasszal viszonylag gyors szakaszváltás, hogy a le nem legelt szakaszokon növő fü ne öregedjen el. A le nem legelt takarmány lehet 50 % is, amelyet a tavaszi fűnövedékben az extenzív legelőgazdálkodás keretében nemcsak eltűrünk, hanem a megfelelő nyári tartalék képzése még szükséges is akkor, ha nem, vagy csak részben lehetséges a tavaszi takarmányfelesleg kaszálása és tartósítása.
6.) A veszélyes gyomok terjedésének megakadályozása. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az extenzív legelőhasználat csak akkor vezet tartós sikerekhez, ha sikerül az abszolút legelőgyomok elterjedését meggátolni - beleértve a fás növényeket is, - leginkább azáltal, hogy egyáltalán nem engedjük őket felnőni.
