Ma már tudom, hogy a naspolyát indokolatlanul mellőzik az emberek, nagyon kevés ismerősöm értékeli ezt a finomságot, sok ismerősöm pedig semmit nem lát benne…Pedig nagyon értékes növényről beszélünk, a téli időszak egyik legértékesebbike, ugyanis nagyon magas a C-vitamintartalma, érésének idején más hazai gyümölcs már ritkán található. 

Tudni kell a naspolyáról, hogy gyümölcse utóérő, ami annyit jelent, hogy a fáról leszedve nem fogyasztható frissen, mielőtt elfogyasztjuk, meg kell érlelni. Szedjük le a termést a fáról, terítsük ki, és várjunk, amíg nem válik puhává, fogyaszthatóvá, ez általában december elején-közepén következik be. Érdekes trükk, de ha szeretnénk, hogy édesebb legyen, akkor hagyjuk, hogy megcsípje egyszer, vagy kétszer a dér! 

A naspolyából készíthetünk lekvárt, de gyümölcsének magas pektintartalma miatt zselé is főzhető belőle. A naspolya egy 4-6 méterre megnövő, lombhullató fa vagy tőről elágazó ágas bokor. Koronája általában széles és alacsony, kevés, de erős, oldalra tartó, vörösesbarna vagy barna ággal. A korona később ellaposodik.

A kéreg kezdetben sima, szürkésbarna, később mélyen repedezett, szögletes lapokban lepattogzó; a leváló kéreg helyén vörös vagy sárga foltok maradnak. Erős hajtásait kezdetben sűrű fehér szőr borítja, később tövisek jelenhetnek meg rajtuk. Május közepén nyíló virágai egyesével, néha párosával helyezkednek el, rövid nyélen, 5 fehér sziromlevéllel és a környező fiatal levelekkel közrefogva. Rengeteg porzólevele van, portoka sötétvörös.

A 2–3 cm hosszú, kemény almatermés a vacokból fejlődik, jellemző rá a besüllyedt csúcs körül koronaszerűen kiálló öt csészelevél-maradvány. A termés halványan barnászöld, majd megbarnul, csak az erős fagy puhítja ehetőre. Magjai kemények. Melegigényes, ezért hazánktól északabbra már nem fordul elő. Most pedig nézzük, hogyan készíthetünk naspolyasajtot, a következő oldalon folytatom!