Az alma a legnagyobb alakgazdagságú gyümölcsfajunk, s ez nemcsak a termések óriási változatosságában, hanem a hajtás-, levél- és vesszőalakulásokban, illetve a koronatípusokban is megnyilvánul. Az egyes fajták természetes növekedési és koronaalakulási jellemzői alapján különböző koronaformákat nevelhetünk. Hagyományos koronaformában az ágcsoportos sudaras korona szabályai szerint célszerű kialakítani az almafát, s ha ez sikerült, könnyebb lesz elvégezni az évenkénti termőre metszést is.
 

A visszametszés mértékére nézve irányadó, hogy milyen erősen növekszik, illetve milyen vesszőt nevel az adott almafa. A vastag vesszőt nevelő fajták a metszést, a ritkítást kevésbé bírják, mint a vékony vesszejűek. A visszametszést a rövid ízközű vesszőket hozók viselik el a legkevésbé, mert az egymáshoz közeli oldalrügyek kihajtása révén elsűrűsödik a koronájuk. Ezért ezeket ritkítsuk mérsékelten, azaz ne a termővesszőt vágjuk vissza, hanem az egész vesszőt vagy pedig a vesszőt a gallyakkal (kisebb koronarésszel) együtt távolítsuk el tőből. Az almafajták túlnyomó többségét a középerős növekedés jellemzi, ezeknél az évenkénti mérsékelt (középerős) visszametszés és ritkítás hozza a legjobb eredményt.
 

 

Mielőtt hozzáfogunk a munkához, tekintsük át a koronát, és igyekezzünk meglátni a fő tartópilléreit, a vezérágakat. Ez azért fontos, mert a koronát alkotó minden vázág, vezérág önálló egységet képez a rajta lévő oldalelágazásokkal, gallyakkal, vesszőkkel, termőrészekkel együtt. A metszés során ezt az egységet nemcsak megőrizni kell, hanem még inkább kifejezésre is juttatni, különben kaotikus állapotok uralkodhatnak el a koronában, és nehéz lesz kiismerni magunkat. Úgy kell tehát metszenünk, hogy a szomszédos vagy egymás fölött és alatt álló vázágak a gallyakkal, vesszőkkel ne kereszteződjenek egymással, hanem lazán különálljanak.
 

Célszerű a metszést a legkézenfekvőbb beavatkozásokkal kezdeni, azaz a láthatóan zavaró, sűrűsítő, erősen fölfelé és a korona belseje felé növő vagy keresztező ágakat, gallyakat kivágni. És persze ezekkel együtt a sérült, hasadt, elszáradt vagy fertőzött koronarészeket is. A koronának a külső felületét ritkítsuk erősebben, hogy a belső terek is elegendő fényt kapjanak. Mert munkánknak növényvédelmi haszna is van, hiszen a szakszerűen metszett, szellős, napsütötte koronájú fa jobban ellenáll a fertőzéseknek.

 

A metszőollóval csak a legföljebb másfél-két centiméteres átmérőjű vesszőt, gallyat vágjuk ki, az ennél vastagabbakat gallyvágó ollóval, a még ennél is nagyobbakat pedig fűrésszel távolítsuk el.