Hársfa bemutatása

A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a hársfafélék családjába (Tiliaceae) tartozik. Az ókori iratok még nem tesznek említést gyógyhatásairól. Az Írországtól Nyugat-Szibériáig terjedő kislevelű hárs, és a hozzá kötődő szimbólumok azonban a görög és a római kultúra, a közép-európai germán és szláv népek, valamint a magyarság kultúrtörténetének részét képezik. A 15. században a hársfát csak díszítő értékéért ültették, 16-17. sz.-i okleveleink gyakran emlegetik a vízvonó, rudaló hárskötelet, a hárshéjból font széket, nyoszolyát. A mindenkit elvarázsoló hársfavirág balzsamos illatát a illóolajában található farnezol nevű terpénnek köszönheti. A hársfát ma mégis leginkább virágzatának gyógyhatása révén ismerjük.

A világon előforduló 30 Tilia fajból hat található Európában. A hársfajok közül akislevelű hárs (Tilia cordata Mill) a hársaknak több, mint 95%-át ez a fafaj teszi ki. Kertekbe, parkokba, útsorfaként ültetik. A nagylevelű hárs (Tilia plathyphyllos Scop.) alig több, mint 100 hektárral van jelen, míg a szubmediterrán ezüst hárs(Tilia tomentosa) csak nyomokban fordul elő természetes környezetben. Miután az utóbbi a városi környezet jól bírja, szárazságtűrő, kártevőkkel szemben ellenálló, parkokba és sorfának is ültetik. sok magyar nemesítésű fajtája van!

Tavasz végén, nyár elején kezdődhet a hazai piacon a kamillavirág után a második legnagyobb tömegben értékesített drog a hársfavirág. Ugyanis a hársfák virágzata igen komoly gyógyhatással rendelkezik. Pontosítva, csak a kis és nagylevelű hárs (Tilia cordata és Tilia platyphyllos) kinyílt, sárgászöld, egészséges murvalevelű, megszárított, bogernyőben nyíló virágzatai a megfelelőek (Tiliae flos cum bracteis). Szedésre akkor alkalmas a virágzat, amikor a hárs középső virága kinyílt, még egyszerűbben, ha a virágok kétharmada kinyílt, a többi pedig feslik.