Az odvas keltike (Corydalis cava), illetve ujjas keltike (Corydalis solida), szívgomba, vagy szűzgomba egy olyan növény, melynek gumóját a moldvai és a székelyföldi magyarok gombának tartják, annak ellenére, hogy mindenki tudja róla, hogy virágos növény.
A szívgomba elsősorban a magyar nyelvterület keleti részén ismert és nagyra becsült gyógynövény. Legnyugatibb észlelése a felhasználásáról, Kalotaszegről való. Keleten is többnyire a legkeletibb és legarchaikusabb közösség ismeri a szívgombát, ezek a moldvai magyarok.
Felhasználása
Nevéből is adódik, hogy mire használják fel leginkább. A szívgombából szívproblémák gyógyítására alkalmas főzetet készítenek. Erős hatású alkaloid tartalmának egyik fő összetevője a bulbokapnin és ritkán, de használják a készítményeit még a Parkinson-kór kezelésére is. Magyar és latin tudományos neve sokszor változott az idők során. A népi megnevezéseket illetően általában kevesebb az időbeli változás, de annál nagyobb a területenkéntidifferenciálódás. Például Gyergyóban szívgombának, szűgombának, vadsziklidának nevezik, a mezőségi Vajdakamaráson bárányvirágnak mondják az ujjas keltikét. További népi nevei: kakasbandikó, kakasláb, kakassarok, kakasvirág, kakastaré, kecskeláb, földfüsti, lehelkürtje, Szent György-búza.
Moldvában és Háromszéken a leghíresebb
Moldvában nagy hagyománya van a szívgomba használatának. A kék virágúakat csakis a férfiaknak, a fehér virágúakat csakis a nőknek lehet adni. A földből kiásnak vagy tíz darab gumót. Lehántják a héját, majd összetörik és egy pohár vízben hagyják ázni fél órán keresztül. Azután pálinkás pohárba leszűrik, és újra felöntik vízzel és naponta háromszor fogyasszák. Reggel étkezés előtt, délben és este pedig étkezés után kell meginni a levet. Nem hiába kell háromszor inni egy nap belőle, hiszen jelentős erőt tulajdonítanak a bűvös számoknak. Fontosnak tartják, hogy este rá kell feküdni a szívre, vagyis hason kell elaludni, mert csak akkor lesz igazán hatásos a szívgomba.
