A málna a legjelentősebb bogyós gyümölcsfajunk. Az ezredforduló előtt még a világ jelentős málnatermesztő országai közé tartoztunk az évi 20–25 ezer tonnás termésmennyiséggel. Magas biológiai értéke egyrészt alacsony kalóriatartalmának köszönhető, másrészt annak, hogy ideális összetételben tartalmazza azokat a szénhidrátokat, szerves savakat, különféle vitaminokat és ásványi anyagokat, melyek együttesen fejtik ki pozitív élettani hatásukat az emberi szervezet anyagcseréjére.
Az ezredforduló előtt még a világ jelentős málnatermesztő országai közé tartoztunk az évi 20–25 ezer tonnás termésmennyiséggel. Napjainkra a hektikus piaci változások, az élőmunka és a felhasznált anyagok árának növekedése – ezáltal a jövedelmezőség lényeges csökkenése –, valamint a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai miatt a hagyományos, vesszőn termő málna termőterülete csökkent.
A hazai termesztés színvonala közepesnek mondható. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a már meglévő ültetvények többsége nem öntözött, (vagy nem öntözhető), ezért a termésbiztonságot az egyre rapszodikusabban alakuló csapadék határozza meg. Az új telepítések már szinte kivétel nélkül csepegtető öntözés kiépítésével történnek.
Az utóbbi években egyre terjed a málna sarjon termesztési technológia, amely a szedési szezon meghosszabbításán kívül számos növény-egészségügyi előnnyel is jár. A tenyészidőszak végén a teljes lombfelület megsemmisítése számos kórokozó és több kártevő áttelelő alakjait eltávolítja, ezáltal a kémiai védekezések száma csökkenthető.
A málnát valaha házikerti növényként termesztették, minimális növényvédelmi beavatkozással vagy anélkül. A nagyüzemi méretű telepítések és igényesebb fajták elterjedése következtében károsítóinak száma szaporodott, jelentőségük növekedett, a rendszeres védekezés elengedhetetlenné vált. A nagyüzemek megszűnésével málnaültetvényeik is kiöregedtek, majd felszámolásra kerültek.
Manapság legfeljebb pár hektár – egyre zsugorodó – tömbösített málnást lehet találni, jellemzően a hűtőházak környékén. A valaha méltán csodált Nagyrédei málnatermesztés már a múlté. A termőterület töredékére esett vissza, a hűtőház import gyümölcsöket csomagol. Nógrád megyében is egyre fogyatkoznak a málnatáblák, viszont örvendetes, hogy helyükön gyakran sarjon termő málnatelepítések keletkeznek.
A hűtőháztól vagy más nagyobb felvásárlótól távol eső ültetvények atomizáltak, nem alkotnak összefüggő ültetvény rendszert. Ennek – és még több más tényezőnek, pl. a fajtaváltásnak – is tulajdonítható, hogy a károsítók fertőzési nyomása, ezáltal a szükséges kémiai beavatkozások száma mára csökkent.
Az agrotechnikai védekezési eljárások közül a málna számára megfelelő termőhely kiválasztása a legfontosabb. A málna erdőszéli növény őseihez hasonlóan a mérsékelten savanyú, jó vízgazdálkodású, üde talajokat kedveli. A mérsékelten meleg, párás klímán érzi jól magát, fényigénye és vízigénye magas, harmonikus, egyenletes tápanyagellátást kíván. A kedvezőtlen termőhelyen nem termeszthető eredményesen, sínylődik, a károsítóktól jobban szenved.
A mechanikai – agrotechnikai módszerek közül a letermett vesszők kimetszése igen nagy jelentőségű, ami a sarjon termesztés esetében különösen hatékony.
A málna nagyszámú kártevője közül a gyökereket pusztító cserebogár pajorok és darázs-szitkár hernyók, a vesszőt károsító málnavessző-szúnyog, a málna-karcsúdíszbogár, a lombkárosító málnasodrómoly, közönséges takácsatka, valamint a terméskárosító kis málnabogár és a szamóca bimbólikasztó fajokra továbbra is különösen oda kell figyelnünk. A talajlakó kártevők közül a málnában a cserebogár pajorok a legfontosabbak.
A fajok közül a leggyakoribb a májusi cserebogár. Az imágók elsőrendű tápnövényei az erdei és gyümölcsfák egyes fajai. A lárvák lágy-és fásszárú növények gyökérzetét is károsítják. A málna a cserebogár kedvelt, elsőrendű tápnövénye.
A málnában rajzó években az imágók tarrágást okozhatnak
A talajban élő pajorok a gyökerek megrágásával közvetlen kárt, ezen kívül minőségi veszteséget okoznak. A pajorok károsítását a málna lombozatának ezüstös elszíneződése és a levelek fonákkal kifelé fordulása is jelzi. Súlyos esetben a tövek kipusztulnak. A legerősebb lárvakártételre a rajzást követő 2. évben számíthatunk.
Okos ember homokra nem építi a házát, de rendszeresen pajorkárosított területre sem ültet málnást. A megelőzés legfontosabb momentuma ez.
A felső 10–15 cm-es talajrétegben tartózkodó pajorok ellen jó gyérítő hatásúak a sekély, esetleg ismételt talajforgatási munkák. Ezt megelőzően csalogatónövényként vethetünk gyorsan kikelő, sekélyen gyökerező salátát, ami a hatékonyságot növelheti.
A pajorokkal fertőzött terület bőséges öntözése mérsékli a kárt
Kémiai védekezésként a rajzó bogarak elleni rovarölő szeres permetezéssel gyéríthetjük a tojásrakó népességet. A talajfertőtlenítés az L3 stádiumú lárvák ellen nem ad kielégítő eredményt, de a talajban élő egyéb szervezetekben nagy pusztítást végez. Fiatal lárvák ellen kémiai védekezésre a teflutrin hatóanyagú Force 1,5 G talajfertőtlenítő szer engedélyezett.
Az idei tavasszal Nógrád megyében nem tapasztaltunk erős imágó rajzást, a gyakori csapadék miatt a pajorkár többnyire nem volt jelentős.
Ugyancsak a gyökereket károsítja darázs-szitkár hernyója. A málna a szederhez hasonlóan a faj új tápnövénye. Nógrád megyében az ültetvények többségében megtaláltuk.
