2011 ősze óta várták már ezt az eseményt a kutatók, ugyanis 2011 októberében a kutatók először észlelték a nyugat-antarktiszi Pine-sziget gleccseren végigfutó repedést. Azóta a repedés szakadékká nőtt és teljes széltében kettéhasította a gleccsert. A Pine-szigeti gleccser egy selfjég, ami a gleccser tengerbe nyúló részét jelenti. A selfjég természete, hogy feltöredezik és elsodorják az áramlatok, ezt nevezik borjadzásnak. Ezt a borjadzást a német TerraSAR-X műhold észlelte.

 

A német kutatók háromnaponta kapnak képeket a TerraSAR-X-ről és a felvételek elemzésével szeretnének több információt szerezni a gleccser mozgásáról és feltöredezését irányító folyamatokról. Az adatok begyűjtésével és feldolgozásával fejleszteni tudják az előrejelzési módszereiket, amikkel Antarktisz jövőbeli változásait lemodellezhetik.

A műholdfelvételek és a légi megfigyelések jelentős elvékonyodást jeleztek a Pine-sziget gleccsernél az elmúlt évtizedekben. Ez részben a selfjeget alulról olvasztó melegebb vizek hatásának tudható be. A Pine-sziget gleccser évről évre több jeget veszít, és gyorsabb ütemben emeli a tengerszintet, mint a világ bármely másik gleccsere. Éppen ezért szentelnek ekkora figyelmet a kutatók erre a területre.

 

Minden évben történnek jégleválások az Antarktiszon, de a kutatások szerint 6-10 évente nagyméretű, táblás jéghegyek szakadnak le a selfek végéről. A nagy jéghegyleválások utoljára 2007-ben és 2001-ben következtek be. Az eddigi legnagyobb regisztrált jéghegy a B-15 nevezetű óriás-jégtábla volt, ami 2001-ben vált le a Ross-selfjégről. A kb. 11 ezer km2-es felszíni területű jégóriás olvadása évekig tartott és saját mikroklímát alakított ki maga körül a Déli-óceánban. Hosszú hónapokig visszhangzott a média a B-15-től.