Nyílt levél a taxis tüntetőknek egy úgynevezett utastól

“Sziasztok srácok!

Gondolom nem gond, ha tegeződünk, az elmúlt 20-25 évben én is ezt hallgattam, ha beültem hozzátok, sőt sok esetben meg se kérdeztétek, hogy szabad-e. Azért írok nektek röviden, mert az utcán és a fejekben botrányosan nagy a káosz, láthatóan nem nagyon értitek, mi történik veletek - hadd segítsek egy picit!

Ugyebár mindössze 1 nap alatt kiderült néhány 'aránylag' fontos dolog a tüntetésetekről:

• A kutyát nem érdekli a problémátok. Sőt.
• A kutyát nem érdeklitek ti magatok. Sőt.
• A kutya sem reméli, hogy eléritek, amit akartok. Sőt.

Nem akarok rosszindulatúnak tűnni, de ez sajnos nem véletlen. És nem is egy oka van. A régi időkben a tiétekhez hasonlóan pacsizós-kacsintós rendszerben működött minden. És igen, volt orvos, aki hazavitte a kincstári ágyneműt, és volt, aki nem. A gyár gépein sokan műszak után fusiban melóztak, és volt olyan, aki nem. Volt pincér, aki meg pisszentett, amikor a csapvizet kinyitotta, és volt, aki tényleg ásványvizet hozott. Azóta pedig - döbbenj meg! - sok-sok olyan szakma van az orvostól a vendéglősig, ügyvédtől a melósig, ahol emberek évtizedeket, vagy éppen tízmilliókat áldoztak arra, hogy a becsületeseket megkülönböztessék a csalóktól, kóklerektől.

Hogy elhatárolódjanak a mocsoktól, a lopástól, a rossz gondolkodástól. Szakmai és civil szervezetek alakultak és melóztak keményen azon, hogy az igazi minőség újra számítson, és egy-egy szakmának újra legyen respektje. Ők nem a konkurenciát akarták erővel kiszorítani, hanem a rosszat. A becstelent. A hazudósat. Tudom, hogy sok szakma, és szakmákon belül rettenetesen sok szereplő még mindig hátravan a folyamatból. De most nem ez a kérdés. Hanem ez: Ti hol voltatok eközben?

Elmondom, srácok, a következő oldalon folytatom!

Forrás: Frontember blog