IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.
Más, hasonlóan értékes fajokkal, mint például a nagyspórás szarvasgomba (Tuber macrosporum) és a kései szarvasgomba (Tuber borchii) is folynak kutatások. Magyarországon a termesztés szempontjából több faj is szóba jöhet, ezek közül említést érdemel a burgundiai szarvasgomba (Tuber uncinatum), a nagyspórás szarvasgomba (Tuber macrosporum), a kései szarvasgomba (Tuber borchii) és az elsõsorban a Kárpát-medencében elõforduló homoki szarvasgomba (Terfezia terfezioides).
Bevezetés
A szarvasgomba – vagy más néven trifla – fogyasztása ismereteink szerint a bibliai idõkre nyúlik vissza és a mediterráneum egyes területeire volt jellemzõ (HOLLÓS 1911). A középkortól bizonyítható az északibb európai országokban a fekete szarvasgombák egyre szélesebb körû gasztronómiai felhasználása, mely elsõsorban a korabeli francia és magyar szakácskönyvekben követhetõ nyomon.
A Kárpát-medencében az elsõ írásos említés a szarvasgombáról a trencséni bíró 1588-as rendeletében található (HOLLÓS 1911). LIPPAY JÁNOS Posoni Kert címû mûvében a nyári szarvasgomba tartósításáról ír (LIPPAY 1664). A Magyarországon élõforduló fehér szarvasgombáról (Choiromyces meandriformis) MÁTYUS 1787-ben megjelent mûvébõl, az Ó- és Új Dietetikából értesülhetünk. A XIX. század közepén PÁK DIENES
nemcsak a különbözõ szarvasgomba fajokról, hanem az azokat keresõ kutyák kiképzésérõl is tesz említést Vadászattudomány címû könyvében (PÁK 1829). Ezekben az idõkben Franciaországban a francia szarvasgomba mesterséges termesztése is elindult, Magyarországon azonban HOLLÓS és SZEMERE kiemelkedõ tudományos munkássága ellenére sem indult meg a XX. század végéig. Az utóbbi években kiemelkedõ érdeklõdés mutatkozik Magyarországon is a szarvasgombák ültetvényes termesztése
iránt. Jelen dolgozat ezért az európai tapasztalatok és az eddigi hazai törekvéseken keresztül igyekszik bemutatni a magyarországi lehetõségeket.
Kutatási és termesztési áttekintés
A Magyarországon XIX század végén már tudományos érdeklõdéssel is fordultak a szarvasgomba felé. Az elsõ jelentõs munka e témakörben GRESCHIK VIKTOR nevéhez fûzõdik, aki 12 szarvasgombafajt írt le a Magas-Tátrából (GRESCHIK 1898). A kor méltán világhírûvé vált tudósa, HOLLÓS LÁSZLÓ, akire francia szerzõk napjainkban is hivatkoznak, Magyarország földalatti gombái címmel megjelent könyvében többek között foglalkozik a Kárpát-medencében megtalálható szarvasgombafajokkal, azok élõhelyeivel, termesztési
lehetõségeivel. Nevéhez fûzõdik az elsõ szarvasgomba-térkép megalkotása, melyen a nyári (Tuber aestivum) és a fehér szarvasgomba (Choiromyces meandriformis) elõfordulását jelöli a korabeli Magyarország területén. 52 földalatti gombafaj meghatározását is közzétette (HOLLÓS 1911).
A két világháború után SZEMERE LÁSZLÓ élesztette újjá a szarvasgomba kutatását.
Munkáit német és magyar nyelven publikálta, ezzel elõsegítette a magyar kutatási eredmények nemzetközi elérhetõségét. A HOLLÓS által kitaposott ösvényen haladva a Magyarországon ismert földalatti gombafajok számát 86-ra emelte (SZEMERE 1970). SZEMERE halála után az ELTE Növényélettani Tanszékén folytak tovább a kutatások. A Tanszék 90-es évek óta végzett munkájának eredménye többek között a piroshúsú
szarvasgomba (Tuber magnatum) elõfordulásának elsõ hazai adata, emellett jelentõsen megnõtt az ismert termõhelyek száma a gazdaságilag fontos fekete szarvasgombák (Tuber spp.) és a homoki szarvasgomba esetében is. BRATEK és munkatársainak dolgozata 31 ritka gombafaj adatait közli, melyek közül 16-ot a Kárpát-medencében, 18-at pedig a mai Magyarország területén még nem írtak le (BRATEK et al. 2001b, BRATEK és HALÁSZ 2001). Bratek és munkatársai munkájának nyomán sor került számos, Magyarországon
elterjedt földalatti szarvasgomba faj talajigényének meghatározására is (BRATEK et al. 1992, 2001a).
Szerbiában a fekete szarvasgombafajok elterjedését MARJANOVIÆ térképezte fel (MILENKOVIC és MARJANOVIÆ 2001), számos Kárpát-medencei adattal. HALÁSZ és munkatársai 2003-ban dunántúli kutatásaik során 36 ismert földalatti gombafaj 109 adatát ismertették a lelõhely leírásával együtt (HALÁSZ et al. 2003).
A termesztés hagyományai
Az 1800-as évek elején a TALON testvérek gyors sikereket értek el a szarvasgomba mesterséges termesztésében. Az úgynevezett közvetlen vagy más néven természetutánzó módszerrel, melynek lényege, hogy szarvasgombát termõ tölgyfa alá makkot vetnek, majd a kihajtott csemetéket felszedik és szétültetik, a tájhasználat egy új irányának alapjait fektették le (HOLLÓS 1911).
Ezt követõen a század végéig a hagyományos francia vidéki gazdálkodásban a triflakertek létrehozása és ápolása széles körben elterjedtté vált. Ennek egyik oka az 1800-as évek második felében az egész Európán végigseprõ, fõleg a francia borvidékeket alapjaiban megrázó filoxéravész, mely eredményeként egész szõlõültetvények mentek tönkre. Ezek helyén aztán kiváló lehetõség adódott a szarvasgomba ültevények létrehozására. Európa más területein a termesztés ekkor még nem indult meg. A két világháború a francia szarvasgomba termesztésben is komoly károkat okozott Az újbóli fellendülés az ötvenes években szervezõdõ egyesületeknek, majd a hatvanas években meginduló termesztési kutatásoknak köszönhetõ. Az elmúlt évtizedekben lezajlott termesztéstechnológiai fejlesztéseknek eredményeként ma már több európai országban
folyik szarvasgomba termesztés.
Termesztésbe vont fajok Európában
A világon mintegy 1000 földalatti gombafaj él, azonban csak tucatnyi tekinthetõ gazdaságilag és gasztronómiailag értékesnek. Ennek egy nagy csoportja a Tuber nemzetség, termesztésüknek elsõsorban Európában vannak hagyományai. A két legfontosabb, Európában termesztett faj a périgord-i vagy másnéven francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) és a isztriai szarvasgomba (Tuber magnatum). Emellett kisebb jelentõségû, de termesztett fajok a burgundiai szarvasgomba (Tuber uncinatum) (CHEVALIER és FROCHOT,
1997, 2003), a nagyspórás szarvasgomba (Tuber macrosporum) és a kései szarvasgombával (Tuber borchii) is történnek kísérletek (ZAMBONELLI et al., 2000). Ez utóbbiak nagyrészét ma még természetes élõhelyeken gyûjtik (OLIVIER 2000). A világ leghíresebb, Európában a legnagyobb területen termesztett szarvasgombája
a francia, vagy másnéven périgord-i szarvasgomba (Tuber melanosporum) (LEFEVRE és HALL 2001). Mivel ez a legelterjedtebb és legnépszerûbb szarvasgomba faj, termesztésével sokan foglalkoznak.
Elterjedési területe Európában a déli részekre korlátozódik, megtalálható Északkelet- Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Észak-Olaszországban, Portugália, Jugoszlávia és Bulgária egyes területein is elõfordul. Magyarországon eddig még nem találták meg. Általában déli kitettségû, könnyen melegedõ lejtõkön, alacsony termõképességû, meszes, enyhén alkalikus talajon él (CHEVALIER és POITOU 1990). Természetes élõhelyein 600–900 mm csapadék esik, fõként õsszel és tavasszal, azonban a jó terméshez nyári
csapadékra is szükség van (DELMAS 1978). Leggyakrabban mogyoró (Corylus avellana), komlógyertyán (Ostrya carpinifolia) (fõként Olaszországban) és tölgy fajok (Quercus spp.) a természetes és a mesterségesen mikorrhizált gazdanövények. A szarvasgomba ültetvényeken a termés ritkán haladja meg a hektáronkénti 40 kg-ot, azonban egyes években elérheti a 100 kg-ot is. Az évenként eltérõ termésmennyiség oka az idõjárás változékonysága, melyre a szarvasgomba igen érzékenyen reagál. Az azonban elfogadott tény, hogy a francia szarvasgomba mennyisége az elmúlt években drasztikusan csökkent, a 19. századi 1000 tonnáról (DELMAS 1978; PEER 1980; ROCCHIA 1992) a jelenlegi 40–150 tonnára (OLIVIER 2000), mely magában foglalja a természetes élõhelyeken gyûjtött és a termesztett gomba mennyiségét is.
Újabb technológiák
Átfogó áttekintést kapunk a szarvasgombák termesztéstechnológiájának fejlõdésérõl SOURZAT munkáiból (SOURZAT 2001). Chevalier részletesen kifejti az általa, illetve az INRA (Institut National de la Recherche Agronomique) által kidolgozott különbözõ mikorrhizálási technikákat (CHEVALIER 2001a). Véleménye szerint az utóbbi években nem történt jelentõs elõrelépés a francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) termesztéstechnológiájának fejlesztésében, nincs megbízható adat az isztriai szarvasgomba
(Tuber magnatum) termesztésére vonatkozólag sem, azonban a burgundiai szarvasgomba (Tuber uncinatum) termesztéstechnológiáját feltérképezõ kutatások sikerei eredményeként kidolgozásra került a fajnak megfelelõ technológia (CHEVALIER 2001b). Franciaországban évente mintegy 300 000–400 000, francia szarvasgombával (Tuber melanosporum) mikorrhizált csemetét állítanak elõ (LEFEVRE és HALL 2001).
Olaszországban Marche vidékén ez a szám 60–80000 darab, azonban ennek 65– 70%-a Tuber melanosporum-mal, 15–20%-a Tuber magnatum-mal, 10–15%-a pedig Tuber aestivum-mal mikorrhizált. Komoly próbálkozások történnek a T. borchii termesztésének fejlesztésére is. Ezen a vidéken mintegy 1700 hektárt hasznosítanak, mint természetes szarvasgomba élõhely vagy szarvasgomba ültetvény (GREGORI et al. 2001). Emellett a francia és az isztriai szarvasgombának nem megfelelõ területeken nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) és kései szarvasgomba (Tuber borchii) kísérleti ültetvényeket hoztak létre, elõbbieket mogyoró (Corylus avellana) és tölgy (Quercus spp.) gazdanövényekkel, utóbbiakat fenyõfajokkal (Pinus spp.) (TANFULLI et al. 2001; VINAY és PIRAZZI 2001).
Kísérleti ültetvényeket hoztak létre Monferrato térségében is, vizsgálva a különbözõ termesztési technikák (sorközmûvelés, fattyazás, mulcsozás) hatását a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) terméshozamára (FERRARA et al. 2001). BELLOLI és munkatársai részletesen leírják az általuk Fragno-i fekete szarvasgomba
néven említett burgundiai szarvasgomba (Tuber uncinatum) olaszországi viszonyokra adaptált termesztéstechnológiáját (BELLOLI et al., 2001). Spanyolországban jelenleg 2000 ha körül van a fekete szarvasgomba (Tuber melanosporum) ültetvények területe, melyek egyrészét állami és uniós támogatásokkal hozták létre, hiszen a szarvasgomba ültetvények a jelenleg támogatott árpa bevételének a háromszorosát
tudják produkálni (ESTRADA CASTANO és DOÒATE PEIRO 2001, COLINAS et al. 2001). LEFEVRE és HALL szerint a szarvasgomba termesztésben még számos kérdés maradt megoldatlan, még a legrégebben termesztésbe vont és nagy hagyományokkal rendelkezõ francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) esetén is, de különösen az újabban termesztésbe vont fajoknál (LEFEVRE és HALL 2001).
A szarvasgomba termesztés hazai törekvései
A francia tapasztalatokról írt SZÉKELY MIHÁLY 1882-ben megjelent cikkében, szorgalmazva a magyarországi szarvasgomba termesztést. Hasonlót indítványozott SZÕTS KÁROLY is, javasolta átvenni a TALON testvérek természetutánzó módszertét a következõket tanácsolva: „tölgymakkot vessetek, ha szarvasgombát akartok aratni” (SZÕTS 1905). Magyarországon valószínûleg KONDOR VILMOS erdõmester volt az elsõ, aki a fent
említett módszerrel ültetvényt hozott létre 1901-ben Litkén (SZEMERE 1959). A szarvasgombák termesztését HOLLÓS és SZEMERE is támogatta, utóbbi az Erdért támogatásával nyári szarvasgomba ültetvényt hozott létre Somogyfajszon. Errõl részletesen beszámol 1970-ben megjelent könyvében (SZEMERE 1970).
MAKARÉSZ nemcsak a nyári szarvasgomba termesztését, hanem más, Magyarországon õshonos fajokét is sürgette, mint például a téli szarvasgomba (Tuber brumale) és a homoki szarvasgomba (Terfezia terfezioides), (MAKARÉSZ 1982).
A szarvasgomba termesztésének lehetõségeit egyértelmûen jelzi az újabban feléledõ érdeklõdés és az utóbbi idõben megjelenõ, komoly szakmai értéket képviselõ cikkek és tanulmányok, melyek legtöbbször a francia példákon alapulnak (CHEVALIER és FROCHOT 1997, BRATEK és BENE 2003).
A hazai termesztésbe bevonható, tájhasználati jelentõséggel bíró szarvasgomba fajok
Burgundiai szarvasgomba (Tuber uncinatum):
Termõidõ hazánkban: leginkább júliusban és október-novemberben gyûjthetõ (BAGI et al. 2000). Hazai természetes élõhelyein neutrális vagy gyengén alkalikus talajokon terem, melyek többnyire magas mésztartalommal rendelkeznek, erõsen kötöttek, arányos alacsony humusztartalommal (BRATEK et al. 2001a). Érdekes, hogy a hazai populációknál magasabb talajkémhatás és mésztartalmakat jeleztek a francia vizsgálatok (CHEVALIER és FROCHOT, 1997). Nálunk a kontinentális klímahatású területeken, a jobb talajvízellátottságú részeken bõségesen terem. Kiválóan alkalmas lehet a mély fekvésû, akár szikesedõ talajú területeken, tölggyel történõ erdõsítésekre. Franciaországban kialakult termesztési technológiái ismertek (CHEVALIER és FROCHOT, 1997; BRATEK és BENE, 2003).
Nagyspórás szarvasgomba (Tuber macrosporum):
Termõidõ hazánkban: szeptembertõl februárig (BAGI et al. 2000). Talajigényeit elsõsorban az erõsen kötött bázikus talajok jellemzik. Hazai élõhelyeinek túlnyomó többsége patakvölgyekben és folyópartokon, sokszor ideiglenes vízborított részeken található.
Árterek fásításában, galéria erdõk létrehozásában kiemelkedõ szerepe lehet. Termesztéstechnológiájának
kidolgozása Franciaországban és hazánkban is folyamatban van (BEAUCAMP, BRATEK szóbeli közlés). Kiemelkedõ organoleptikus tulajdonságai folytán piaci felfutása várható.
Késõi szarvasgomba (Tuber borchii):
Termõidõ hazánkban: augusztustól márciusig (BAGI et al. 2000). Mésztelen, alacsony kémhatású talajok jellegzetes gombája. Nálunk a hegyvidéken jellemzõbb, de nem túl gyakori faj. A kisméretû termõtest és összetéveszthetõsége más apróbb Tuber fajokkal kontraindikálják termesztésbe vonását hazánkban, bár Olaszországban kiterjedt kutatások folynak e téren (TANFULLI et al. 2001; VINAY és PIRAZZI 2001).
Homoki szarvasgomba (Terfezia terfezioides):
Termõidõ hazánkban: augusztustól novemberig (BAGI et al. 2000). Kizárólag akácosokban, többnyire mésztelen, alkalikus homoktalajokon terem. Elterjedése elsõsorban a Kárpát-medencére korlátozódik és a Duna által lerakott homoki területeket követi (KIRÁLY és BRATEK 1992a, KIRÁLY et al. 1992b, BRATEK et al. 1996). A hazai gasztronómiában komoly megbecsülést szerzett, ennek ellenére bevezetése az európai piacokra még várat magára. Termesztéstechnológiájának kidolgozására már történtek próbálkozások
(BRATEK et al., 1998a, 1998b).
Távlatok
Várható, a magyar mezõgazdaságban is, más EU országokéhoz hasonlóan az intenzíven mûvelt mezõgazdasági területek visszaszorulása, melynek folytán az alternatív földhasználati lehetõségek, így a szarvasgomba termesztés is elõtérbe kerülhet (COLINAS et al. 2001). A fenn említett fajok lehetõséget biztosítanak a triflakertek hazai széleskörû elterjesztésére, a messze ki nem elégített európai kereslet ellátására. Azonban nem lehet cél a kizárólagos exporttermelés. Szükség van a szarvasgomba hazai fogyasztási szokásokba történõ bevezetésére és azon tévhit eloszlatására, miszerint ez a gomba elérhetetlen
árú luxuscikk. A triflakertek kialakításában elsõdleges a természetes élõhelyek lemintázása, melyre
a korábbi hazai kutatások alapot biztosítanak. A triflakertek hazai térhódítása szerepet kaphat a gazdaságilag és társadalmilag elmaradott régiók fejlesztésében és kíméletes, a természettel harmonizáló tájhasználatot tesz lehetõvé.
Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!
Forrás: Tájökológiai Lapok
