Az utóbbi években a Thuja spp.-, a Juniperus spp.- és a Chamaecyparis spp.- állományokban jelentôs kártevôvé vált a borókaszú. Felszaporodását elôsegítették az utóbbi évek rövidebb és enyhébb telei, a

Nagy veszély a borókaszú

Forrás: Növényvédelem

Az utóbbi években a Thuja spp.-, a Juniperus spp.- és a Chamaecyparis spp.- állományokban jelentôs kártevôvé vált a borókaszú. Felszaporodását elôsegítették az utóbbi évek rövidebb és enyhébb telei, az átlagnál melegebb, szárazabb nyarai, a nagyfokú kereskedelmi tevékenység és a tápnövények tömeges megjelenése a házikertekben, parkokban. 2001-tôl a faiskolákhoz kiküldött kérdôíveink alapján Magyarországon egy délrôl északra valamint nyugatról keletre irányuló terjedést regisztráltunk. A kártevô az ország több pontján lokálisan felszaporodott, és súlyos gazdasági kárt okozott, különösen a házikerti sövényekben jelentkeztek problémák.

Az életmód megfigyelésére, a védekezés pontos idôzítésére csapdákkal és zsákos futtatással állapítottuk meg a rajzás idôpontját. Az áttelelô imágók rajzása általában április harmadik dekádjától indult, és 1 hónapig tartott.
A petézni szándékozó bogár kártétele kevésbé látványos: a legyengült növények törzsén vagy erôsebb ágain kétágú, 2–5 cm hosszú anyajáratot készít, majd a járat két oldalára rakja le tojásait. A kikelô kis lárvák károsítása az ún. lárvajáratok készítése, amelyeknek a végét az élô fába süllyesztik, és ott bábozódnak. Erôs fertôzéskor, kifejezetten száraz nyarakon, a növények elszáradhatnak.

Az új bogarak rajzása több év átlagában július közepétôl indult és szeptember közepéig elhúzódott. Az imágók „áttelelési táplálkozásuk” során, augusztustól okozzák a látványosabb kárt: a kártevô az egyéves hajtásokba hatol be azok alapi részénél, a hajtás belsejének kirágásával megszünteti a víz- és a tápanyagellátást, a hajtás színét veszti, szárad majd lehajlik. A viharos szél könnyen letördeli ezeket a hajtásokat, melyek súlyos kártétel esetén vastagon borítják a talajt. A kis csonkokban (amelyek a hajtások letörése után visszamaradnak) találtuk meg az áttelelô imágót.

A védekezés alapja minden esetben a megelôzés. Az egészséges szaporítóanyag elôállítása, az optimális tenyészterület kialakítása mellett harmonikus víz- és tápanyagellátás szükséges az állomány megfelelô kondíciójához.
Az elsô fertôzött hajtások eltávolításával, a beteg legyengült növények kivágásával a kórokozóknak (elsôsorban gyengültségi parazitáknak) sem adunk lehetôséget a fertôzésre. Külön figyeljünk arra, hogy a kivágott növényeket távolítsuk el az állomány közelébôl.

A borókaszú elleni kémiai védekezésrôl lassan gyûlnek a tapasztalatok. Súlyos fertôzéskor elôrejelzésre alapozott kémiai beavatkozásra is szükség lehet. Rajzás idején általában áprilistól, valamint júliustól folyamatos növényvizsgálattal állapíthatjuk meg a kártevô jelenlétét.
A védekezést nehezíti, hogy a kártevô rajzása elhúzódó, így ismételt védekezésre vagy védekezésekre is szükség lehet. Nagy kezdeti toxicitású, hoszszabb hatástartamú készítményekkel, tapadást fokozó szer hozzáadásával ajánlott a permetezés.

Ha kiváló eredményt nem tudunk is elérni, megfelelô hatékonyságú lehet az elôrejelzésre alapozott kezelés (Bi 58 EC, Unifosz 50 EC, Zolone 350 EC). A borókaszú továbbterjedésének megakadályozására minden területen (faiskolák, parkok, házikertek) szükség lenne a védekezésre. A cél az, hogy a kártételt olyan szintre szorítsuk vissza, hogy a tápnövények díszítôértéke ne csökkenjen lényegesen.

Both Gyula
(Prenor Kft. 9707 Szombathely, Béke tér 1.)
Farkas István
(Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, 9762 Tanakajd, Ambrózy sétány 2.)

Növényvédelem 41 (7), 2005