kiindulópontja, hogy a ->talaj eleven közeg; a t. tehát a talajban zajló élettani jelenségek összefoglaló neve. Korszerű felfogásban a talaj — mint olyan - ->rendszernek tekinthető. Bemenete (input) a Nap sugárzó energiája, a csapadék, továbbá az ember bevitte ->trágyaszerek és egyéb anyagok stb.; kibocsátása (output) a ->termékenység. A rendszer belső szabályozója a t., amely a teljes folyamat (->ásványosodás, ->denitrifikáció, ->edafon, ->humifikáció, ->nitrifikáció, ->talajképződés stb.) működését tartja egyensúlyban. A helyes gazdálkodási mód a t. — mint belső szabályozás —, valamint a ->talajhasználat és ->talajművelés mint külső szabályozás — szoros összehangolására törekszik. Ált. irányelv, hogy a t.-re minden erőszakos beavatkozás (pl. fölösleges forgatás) káros. Ugyancsak károsak azok a beavatkozások, amelyek megzavarják az élettani folyamatok természetes menetét (pl. fel nem bomló, maró hatású v. savanyító vegyszerek). A helyesen értelmezett földművelés (->földművelési rendszer) célja a termelés szempontjából előnyös t.-folyamatok előmozdítása, az ártalmasak (pl. —terózió, ->defláció, ->degradáció, ->savasodás) tompítása, ül. kiküszöbölése.