a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, az étkezési görögdinnyéhez (Citrullus lanatus) hasonló, de külön. önálló faj. Fejlett főszárán ("indán") hozza a termés zömét. Dús levélzete karéjos, viaszbevonatú, gyökérzete több méterre behálózza a talajt. Afrikai eredetű, nálunk a 30-as évek óta kísérleteznek termesztésével. "Napimádó" növény; az árnyékot nem tűri. Laza homokon is díszlik. Néhol 2x2 v. 2x3 m-es kötésű fészekbe (többnyire a takarmánykeverék tarlójába) 5—6 magot vetnek; néhol 3 m-es sorba vetik 1.5 kg/ha normával, 40—50 cm-es tőtavolsagra. Augusztus—szeptember folyamán szedhető a 30—70 t/ha termés. Magot csak akkor érdemes róla fogni, amikor a mag mar beérett, megpirosodott, ill. megsötétedett. Újabban a magdinnyét gépen engedik át, majd pár napig áztatjak, s az edény fenekére ülepedett magokat kiszedik, szárítják. Az etetésre szánt t. télire kukoricaszárral v. szalmával fedett prizmában; esetleg velük összesilózva tárolható.