a nagyüzemi állattartás fejlett tornája, ahol nagy létszámú azonos állatfaj korszerű épületekbe való elhelyezésével és a technológia, a szervezés és a higiénia összehangolt feltételeinek megteremtésével — nagy hozamok és csökkent fajlagos költségek következtében — jövedelmező termést érnek el. A sz.-nek két alapvető — tömbösített és pavilonos — formáját különböztetik meg. A tömbösített telep előnye, hogy kisebb területen, rövidebb úthálózattal jobban gépesíthető, ill. automatizálható. Mivel a tenyésztés és az árutermelés egy tömbösített épületben valósul meg, áeü. megfontolásból, csak fertőzéstől mentes állatokat szabad a telepen tartani; ez a követelmény —>szabadtartás esetén még szigorúbb. A pavilonos tartási rendszer az épületek között előírt távolságok miatt lényegesen nagyobb területigényű, nagyobb az élőmunkaszükséglete is. Az épületek kezelése, szellőztetése viszont jobban megoldható, és a fertőzés lokalizálása lehetséges (->iparszerűsertéstartás, ->iparszerűszarvasmarhatartás, ->sertéstelepek). A szakosított tojótelep is, a sz.-ekhez hasonlóan, árutojás-termelésre specializálódott. A ketrecekben v. a mélyalmon tartott állományt fertőzésmentes, szakosított nevelőtelepről kell beszerezni, és az egyhasznú tojóhibrideket, kakas tartása nélkül, korszerű technológia alkalmazásával letojatni (—>baromfitartás telepei).