a kocsihajtásnál használt eszköz, ami a lovak irányítására, ösztökélésére szolgál. Részei: az o.-nyél és a suhogó. Az o.-nyél bambusznádból v. dróttal bélelt nádból, ritkábban fából, burkolt acélhuzalból készül. Díszes kivitelnél festése a kocsi fényezéséhez igazodik. Gyakran a nyél végén fémkupak, felette pedig 45—48 cm hosszan bőrrel bevont markolat található. A markolat felső végét bőrrojt v. bőrfonás is díszítheti. A suhogó anyaga szíj, ennek összegabalyodását a forgó gátolja. Az o.-szíj készülhet egyszerű, sima kivitelben, de a csipkézett, sallangos hámokhoz bőrsallangos szíjat használnak. A suhogó végén van a sudár v. csapó, amely rafiából v. lószőrből készül. A magyar fogatoláskor a durrogtatás, pattintás, cserdítés tetszetős és megengedett, főleg vágtába beugratáskor alkalmazzák, ill. akkor, ha a fogatot fel kivánják ébreszteni.