mangán (Mn)


a periódusos rendszer d-mező elemeinek egyike; átmeneti fém, vegyületeiben kettő, három, négy és hét vegyértékű lehet. Vegyületei kevés kivétellel színesek. Az élő szervezetek számára létfontosságú, biogén elem, mikroelem (nyomelemek) . A talajban csak kettő, három v. négy vegyértékű alakban van jelen, a többértékű ionokat a növények csak redukált formában képesek fölvenni és hasznosítani. A nem eléggé szellőzött, kis pH-értékű talajokban könnyen redukálódik, ott mérgező mennyiségben föl is halmozódhat. A mangán számos enzimreakcióhoz szükséges; jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, a fotoszintézis elektronszállító rendszerében. Az állati szervezetekben a gyomor- és bélrendszeren, főként a vékonybélen (bélcső) keresztül szívódik föl, s fölszívódás után rövid idő alatt a szövetekbe kerül. Fontos szerepe van a sejt- és szövetlégzésben; a májsejtek mitokondriumaiban (sejtalkotók) halmozódik föl; a csont- és a vörösvérsejt-képzésben vesz részt. Ált. hiánytünet a csontok deformálódása, kecskéknél a párzási vágy csökkenése, borjaknál bénulás is előf.-hat. A madarak érzékenyebbek a mangánhiányra, mint az emlősök, gyakori a növekedésben való visszamaradás, a tojáshozam csökkenése, a tojáshéj rendellenes képződése, ez utóbbi azzal függ össze, hogy a mangán részt vesz a mukopoliszacharidok képzésében. (hiánybetegségek)