a lenfélék (Linaceae) családjához tartozó olaj- és rostnövény. Orsógyökere 80-100 cm-re hatol le. Az olajlen szára már tőben elágazhat, több az oldalága, mint a rostlennek. Kék, fehér v. rózsaszínű virágjában 5 csésze 5 szirmot vesz körül. A virágban 5 a porzók és 5 a bibék száma is. Termése 5 rekeszes tok, amelyet a válaszfalak 10 félrekeszre osztanak. Hajói termékenyül, ugyanennyi barna v. sárga mag fejlődik ki bennük. A rostlen annál értékesebb, minél hosszabb a szára. Magja kisebb és kevesebb, mint az olajlené. Kora tavasszal, márciusban vethető, 140-160 kg/ha normával, gabonasortávra, 2-3 cm mélyre. Főleg a lenbolhától és a gyomoktól kell óvni. Jó vízgazdálkodású, termékeny talajon gyorsan fejlődik; július végére többnyire betakarítható. Újabban egy menetben nyűvik és gubózzák géppel. 6-9 t/ha gubós kórótermésre lehet számítani. A rostipari kóró minősége szerint veszi át. Több ezer éve termesztik értékes rostjáért, amelyből kitűnő vászon készül. Olaja gyorsan szárad, étkezésre, festékek készítésére egyaránt alkalmas. Magját kenyérhez is szokták keverni. Forrázatát és lisztjét az ember- és állatgyógyászatban használják. Pogácsája fehérjetakarmány. A nemesítés során a rost- és olajlen-fajtákban némileg eltérő tulajdonságokat igyekeztek kialakítani. Olajtermelésre az erre nemesített és a kéthasznú (kompromissz) fajtákat vetik. Ezeket is júliusban aratják, amikor már zörög a mag a tokban (teljes érés [gabonák érési fokozatai}). Termésük nálunk, 7—8 ezer ha-on, 1,8—2,5 t/ha, 35—38% olajat tartalmazó mag. Szalmájuk kevésbé értékes, legföljebb afrik pótlására alkalmas. Időnkint megjelennek őszi-len-fajták. Ezek előnye, hogy korábban kifejlődnek, előbb takaríthatók be, gyorsan kinőnek a kártevők foga alól. Hátrányuk, hogy zord teleken károsodnak. A rostlen feldolgozásának első lépése a len áztatása, a fonálkészítésre felhasznált cellulózrostoknak a szár parenchimájától és a farosoktól sejtfal) való elválasztására szolgáló eljárás. A sejtfal pektin-anyagának biol. bomlása után a cellulózt mechaniai módszerrel különítik el. Az áztatás anaerob folyamat, baktériumok jelenléte mellett. Az első szakaszban kokkuszok és pálcika alakú spórátlan baktériumok, a második szakaszban Clostridium baktériumok (Cl. pectinorum) jelennek meg.