Dik-dik

A dik-dik antilopok elbűvölő, kistermetű patások. Afrika sztyeppéin, száraz, köves hegyoldalain élnek. Mindössze 5-7 kg-ot nyomnak, ezzel kiérdemelve Afrika legkisebb antilopfajának címét. Szarvat csak a hímek növesztenek.

Gyümölcsökön, bogyókon, leveleken és rügyeken élnek. A dik-dikek egy életre választanak párt, és közösen járják a területüket. Évente kétszer ellenek.

Kuszó kenguru

Pápua Új-Guinea  esőerdeiben, illetve hegyvidékes területein honos faj. Megjelenésre nem mondanánk kengurunak, pedig ő is az erszényesek közé tartozik. Hosszú karmaival hasonlóképpen mássza meg a fákat, mint a koala, s idejének nagy részét ő is a fákon tölti.

Egész évben szaporodnak. Egyetlen utódot hoznak a világra, mely 2 éves korában éri el az ivarérettséget. A szigeten folyó fakitermelés, illetve a helyi törzsek miatt meglehetősen veszélyeztetett fajjá vált. Az itt élő népcsoportoknak ugyanis főként ez az állat a táplálékuk, mivel nemigen él más nagyobb testű emlős Pápua Új-Guinean.

Ecsetfarkú pele

Afrika minden szegletében megtalálható, főleg a szavannák talajszintjén él, de előfordul az erdőkben is, ahol akár 9 m magasságban is megépítheti fészkét. Ez a furcsa kinézetű rágcsáló a pelék családjába tartozik. Imádja a banánt, így a kongói banánültetvényeken meglehetősen nagy károkat okoz.  

Ez az apró állat kolóniákban él.  Nevét ecsetszerűen szétálló farkáról kapta. Kedvelt eleségei még a rovarok, gyümölcsök, olajos magvak. Mint minden pele, ez a faj is éjszakai állat.

A következő oldalon folytatódik a különleges állatok sora. 

Pettyes paka

Közép-Amerika elterjedt rágcsálója, de Argentína északi részén is megtalálható. Főként az erdős területeket kedveli, s jellemző rá, hogy mindig a víz közelét keresi, mivel veszély esetén oda menekül. Kiválóan úszik a víz alatt is.

A harmadik legtestesebb rágcsálónak tekintik 80 cm-es testhosszával és 12-15 kg-jával. Éjszakai életmódot folytató, magányos állat. Gyümölcsökkel, magvakkal táplálkozik.

Vizidisznó vagy capybara

A hatalmasra nőtt tengerimalac kinézetű állatok, a Föld legnagyobb rágcsálói. Akár a 65 kg-ot is elérhetik. Dél-Amerika legtöbb szegletében előfordulnak, főként a folyó partok, mocsaras területek közelében. Kiváló úszok, idejük nagy részét a vízben töltik.

15-20 fős csapatokban élnek, de a szárazabb időszakban, akár 100 állat is összeverődhet. A csapatokat mindig egy domináns hím vezeti. Egész évben szaporodnak, 2-8 utódot hoznak a világra. A capybara egyes országokban közkedvelt háziállattá vált, mivel könnyen alkalmazkodik, tanul és jól kijön más állatokkal.

Babirussza

Megjelenésre több elefánt agyarral büszkélkedhető varacskos disznónak tűnhet. Maláj nyelven a babirussza „disznószarvast” jelent. Ezek a meghosszabbodott szemfogak egész életükben nőnek. Arra még nem találtak magyarázatot, mi hasznukat veszik, de az biztos, hogy érdekes látványt nyújtanak.   

Indonézia néhány szigetén fordulnak elő, ma már igen kevés egyedszámban. A folyópartokat, mocsaras területeket kedvelik, s mint minden disznófaj, ők is szeretik a sárfürdőt. Mindenevők, s olykor a kannibalizmus sem idegen tőlük, aminek a malacok esnek áldozatául. Kisebb csoportokban élnek, mely főként a kocából és annak utolsó ivadékaiból állnak.

Nagy mara

Ez a nyúlfejű és antiloptestű rágcsáló Argentína füves területein honos. Közeli rokona a tengerimalacnak. Táplálékának nagy részét a fűfélék teszi ki, de a folyadék utánpótlás miatt, olykor kaktuszokat is megrágcsál.

A marák egy életre választanak párt, s amíg utódaikat nevelik, gyakran csapatokba tömörülnek a többi, hasonló státuszban lévő marával, így védelmezve közösen a kicsiket. Veszély esetén, akár a 72km/h-t is elérhetik, hosszú lábaikkal könnyedén szökdelnek.