különböző alakú sejtekből, gazdag sejt-közötti állományból és rostokból álló szövet. Sejtjei lehetnek: 1. helyhez kötöttek, pl. a soknyúlványú, a rostok alapanyagát termelő kötőszöveti sejtek, a nyirokerek alapszövetét adó hálózatos kötőszöveti sejtek, valamint a pecsétgyűrű alakú zsírsejtek; 2. vándorsejtek, mint az aktív endocitózisra képes, a szervezet immunvédekezésében fontos hisztociták, a szemcsés citoplazmájú hízósejtek, az endoplazmatikus hálózatot (sejtalkotók) kitöltő, zömmel fehérjetermészetű anyagokat termelő plazmasejtek és a pigmentszemcséket tartalmazó, nyúlványos pigmentsejtek. A kötőszöveti rostok háromfélék: 1. enyvadó v. kollagén rostok: nagy szakító- és húzószilárdságúak, főzve enyvet adnak; 2. rugalmas v. elasztikus rostok: jellemzőjük a nagymértékű, reverzibilis nyújthatóság; 3. rács- v. retikuláris rostok: vékony, finom hálózatot alkotó rugalmas rostok. A kötőszövet sejtközötti állománya teszi lehetővé a sejtek és a vér közötti anyagforgalmat. Kötőszöveti típusok: 1. embrionális kötőszövet v. mezenchima: az embrióban legkorábban megjelenő kötőszövet, kocsonyás alapállományú, sejtjeire az élénk mitotikus (mitózis) osztódás jellemző; 2. hálózatos v. retikuláris kötőszövet: a csontvelőben és a nyirokszervekben előf., folyékony alapállományú, fagocítózisra képes sejtekből álló kötőszövet; 3. lazarostos kötőszövet: erekben és idegekben gazdag, a legtöbb szervben megtalálható, mindhárom rostot tartalmazó szövet, szabad sejtjei fagocitózissal és antitesttermeléssel részt vesznek a szervezet immunitásában, jelentősek a regenerációban is; 4. tömöttrostos kötőszövet: szabad sejteket nem tartalmaz, kevés, sejtközötti állománya van, rostjai párhuzamosan rendeződött nyalábokat v. sűrű szövedéket képeznek, tömöttrostos kötőszövet az ín, kollagén rostokat tartalmaz; zömmel rugalmas rostokból állnak az ízületi szalagok, pl. a tarkószalag; 5. zsírszövet: zsírraktározó szövet, sejtjei a lazarostos kötőszövet erei körül levó sejtekből alakulnak ki, a böralatti kötőszövet (köztakaró), az ujjpárnák, a szemgödrök, a bélfodrok nagyobb mennyiségben tartalmazzák; a raktározáson kívül a hőszabályozásban és a vízháztartásban is jelentős.