a koca ellését jellegzetes tünetek előzik meg. Az ellés közeledtével a kocák sokat feksznek, faruk és horpaszuk a keresztcsont tájékán besüpped, hasuk mindjobban leereszkedik, a péra duzzadt, a csecsekből pedig nyúlós, sárgás föcstej fejhető. Követlenül az ellést megelőzően a koca nyugtalan, és fészket készít. Az ellés megindulását az előkészítő fájások jelzik, amelyek 1-6 óráig tartanak, miközben az állat nyugtalansága fokozódik. Az előkészítő fájásokat követik a tolófájások. Az első malac tágítja ki a szülőutat, ezért ennek kitolása kerül a legtöbb erőlködésbe és időbe. A rendszeresen ismétlődő tolófájások következtében a malacok ált. 10-20 percenként, ritkábban 1-2 órai időközökben követik egymást. A malacok számától és a koca állapotától függően, az elles rendszerint 1-4 óra alatt lezajlik, majd az utolsó malac megszületése után az utófájások hatására távoznak el a még méhben maradt magzatburkok. A kocánál ritkán fordul elő ellesi komplikáció; a zárt rendszerű tartásban viszont gyakori az ellesek elhúzódása. Az ellesek lefolyása gyógyszeres úton (oxytocinnal, hormonok) gyorsítható, amivel elkerülhető a kocák túlzott mértékű kifáradása is. Az elhúzódó ellés következtében nő a halvaszületettek száma, továbbá - mint hajlamosító tényező - növelheti az MMA-szindróma jelentkezésének gyakoriságát.