kisárutermelés a mezőgazdaságban


a mezőgazdasági kisárutermelés sajátos vállalkozási forma, mint gyűjtőfogalom magában foglalja a tsz-tagok háztáji gazdaságát, az egyéb foglalkozásúak kiegészítő gazdaságát és az egyéni gazdaságokat. A szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok között a kisárutermelés szerepének megítélése a korábbiakhoz képest időben és térben változott. Magyarorszáon a kisgazdaságok szerves részét képezik az élelmiszer-gazdaságnak. Termelésüket döntően a mg. nagyüzemek integrálják, amelynek keretében a kistermelőket különböző alapanyagokkal (pl. vetőmag, takarmány), eszközökkel, szakmai tanáccsal, különböző szolgáltatásokkal segítik. Ugyanakkor a nagyüzemek a kistermelők vállalkozási készségének kihasználása révén — az értékesítésbe való bekapcsolódás útján - saját jövedelmüket is növelik. A kisárutermelő gazdaságok és a mezőgazdasági nagyüzemek közötti kapcsolatok formái rendkívül változatosak. A kistermelés integrálásában a nagyüzemek mellett fontos szerepet töltenek be az ország minden területén megtalálható áfészek, továbbá az élelmiszeripari vállalatok, valamint a gyógynövényipari és a Vetőmag Termeitelő és Értékesítő Vállalat. A háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok használatában, tulajdonában levő mezőgazdasági terület a nyolcvanas évek közepén 900 ezer ha volt, amelynek 45,7%-a a szántó, 37,5%-a a kert és gyümölcsös és 9,5%-a a szőlő művelési ághoz tartozott. A kisárutermelő gazdaságok az országos vetésterület közel 8,5%-án gazdálkodnak. A kisárutermelés népgazd. fontosságát bizonyítja, hogy a nyolcvanas évek közepén a zöldségfélék 62%-át, a gyümölcsök 59%-át, a szóló 56%-át, a tehéntej több mint 25%-át, a vágómarha 20%-át, a vágósertés 60%-át, a vágóbfi. 47%-át és a tyúktojás 62%-át a kisgazdaságokban állították elő. A háztáji és kisegítő gazdaságok népgazdazdaság jelentősége nemcsak az árutermelésben betöltött szerepükkel kapcsolatos, hanem azzal, hogy az egyébként ki nem használható állóeszközöket, valamint az egyébként kihasználatlan munkaidőt, továbbá a családi munkaerőt vonja be a termelésbe és ezzel elsősorban a vidéken élő lakosság számára külön jövedelem szerzését is lehetővé teszi.