a kenderfélék családjába tartozó értékes egyéves, kétlaki, lágy szárú rostnövény. Rostjából kötél, ponyva, tömlő, heveder, bútorhuzat, vászonáru stb. készül. Hazai termőterülete 6-7 ezer ha; az átlagtermés 7-8 t/ha kóró, ill. 0,5-0,7 t/ha mag. Oldalra ágazó orsógyökere 2—2,5 m-re is lehatol. Vastag, üreges szára erősen bordázott; 2,5-4 m magasra is felnő. Tenyeresen összetett levélkéin az apró mirigyszőrök illata jellegzetes. (Váladékukból vonják ki keleten a hasist; a mi fajtáink ezt alig tartalmazzák.) A nő- (v. magvas) kender durvább jellegű, mint a hím-kender A hím- (v. virágos) kender vékonyabb szárú, ritkább lombozatú. Gyorsan túlnövi a nő-kendert; előbb is virágzik. Bőven termel virágport, amely a szél segítségével a nő-kender levélhónaljában levő virágokat termékenyíti meg. Az egymagvú makktermés szinte zöldesszürke; jó minőségű olaját többféleképpen hasznosítják. Előf. egylaki v. hímnős kendertő is, ez utóbbin mindkét ivarszerv kifejlődött. A kender meglehetősen igényes a termőhelyre: termékeny, mély rétegű talajt kíván. Március végén, április elején gabonasortávra vetik 70-85 kg/ha maggal, 3-5 cm mélyre. Ha megerősödött, a gyomokat rendszerint elnyomja. Augusztusban akkor lehet aratni, amikor tömegesen szórja a virágport ("füstöl a kender"). A géppel vágott kévéket kúpokban szárítják, majd bálázzák. A lombozott kórót minta alapján minősítve a rostipar veszi át. Magtermesztéskor 70x16-20 cm-es kötésben, szemenkint vetik, hogy a 60-80 ezres tőszám kialakuljon. Az állományt a molytól és a gyomosodástól óvni kell. Szeptember elején vegyszerrel lombtalanítják, majd géppel betakarítják a magot. A kórót v. lezúzzák, v. lehordják a tábláról. A márványos rajzolatú mag ezermagtömege 16-24 g. Átlag 34% olajat, 18% nyersfehérjét, 21% keményítőt, 14% nyers rostot, 5,5 hamut és 7,5% vizet tartalmaz. Takarmányként és a gyógyászatban is használatos.