a növényi szervezet tartalék poliszacharidja. Fehér színű, mikroszkopikus szemcsékből áll, a különböző növényekben levő keményítőszemcsék alakja és szerkezete más, a növényre jellemző. A szemcsék réteges szerkezetűek, két különböző anyagból állnak: belsejüket a kb. 300 -glükózmolekulából álló amilóz alkotja, ennek lánca nem elágazó; a szemcsék felületét, valamint a belső rétegeket határolja az amilopektin, ezernél több glükózmolekulából áll, lánca elágazó. Hideg vízben a keményítő nem oldódik, 55-60°C-on a szemcsék megduzzadnak, vizet vesznek föl, csirizzé alakulnak. Savval főzve a k. glükózmolekulákra hidrolizál (hidrolízis). A keményítőt főként burgonyából, kisebb mennyiségben a gabonafélék (búza, rozs) szemterméséből vonják ki. Az iparban sokféle anyagot állítanak elő keményítőből: a textilgyártásban a textilanyagok keményítésére, karamell előállítására, csirizgyártásra használják föl; a mezőgazdasági szeszgyártásnak is fontos alapanyaga.