a renden szárított széna és a szalma hosszabb időre és szabadban történő tárolásának módja, ill. maga a tárolt termény (szénakazal, szalmakazal stb.). A kazalban szénán és szalmán kívül egyéb szálas terményt is tárolnak (kukoricaszár, rostkender stb.). Méretére a tűzrendészeti előírások szerinti határérték a jellemző, legfeljebb 30 m hosszú, 10 m széles és ülepedés után 8 m magas lehet. A kazal helyére magasabb területet jelölnek ki, hogy csapadék ne kerüljön alá. A talajnedvesség és a csapadék kártételének megakadályozására a szénakazal alá és a tetejére szalmát raknak, és ügyelnek arra, hogy a kazal hosszanti tengelye ált. megegyezzék az uralkodó széliránnyal. A szél ellen az ún. hajazatot fonott szalmakötéllel v. dróttal kötik le. A kazal rakásához kazalozó elevátort v. kazalrakó villás traktort használnak. Ez utóbbi egy homlokrakodóval ellátott erőgép, amely a tartóról drótkötéllel lehúzott szahnapetrencét (100-200 kg) a kazalba emeli. A szénakazal összerakása után célszerű a kazal hőmérsékletét ellenőrizni; erre a célra különböző megoldású, kihegyezett vascsőre szerelt érzékelőt használnak, de az egyszerű vascső is megfelel, amelyet a kazalból kihúzva a tenyér érintésével lehet ellenőrizni. Ha a tenyér nem bírja el a meleget, a hőmérséklet 50 °C felett van és meg kell akadályozni a befülledést. A szénakazal felhasználásához a kazalmetsző a legalkalmasabb kézi szerszám.