A jujuba vagy kínai datolya (Ziziphus jujuba) Kelet-Ázsiában őshonos lombhullató fa, illetve ennek gyümölcse. Nemzetségének a típusfaja.

Előfordulása és termesztése

Hazájában, Kínában 4000 éve termesztik tápláló terméséért. Kínán kívül a Fülöp-szigeteken, Afganisztánban, Perzsiában, Arábiában, Közép-Ázsiában termesztik nagyobb mennyiségben. Betelepítették Észak-Amerikában, Afrikában. Napjainkban Moldáviában is megkezdték telepítését. 

Jellemzői

Alacsony, 6–8 méter magas fa, amely a Földközi-tenger egész vidékén elterjedt. Törzsének kérge barna, repedezett, ágai tüskések. Levelei csipkés szélűek, tojásdad alakúak, váltakozó állásúak. Jellegzetességük a három hosszanti főér. Hosszuk 3,5–8 centiméter között változik. Sárga, vagy zöldes virágai, rövid bogernyőben csoportosulnak, főleg a vékony hajtásokon nyílnak, néha az idősebb ágakon is megjelennek. Csonthéjas termése, a jujuba hosszúkás, vagy elliptikus, kezdetben zöld, majd rozsdabarna, a húsa egyetlen nagy magot vesz körbe. Hosszú tenyészidejű növény, sok napsütést igényel.

A talajjal szemben igénytelen, Moldáviában, Közép-Ázsiában száraz, köves domboldalakon is jól érzi magát. Rendszeres öntözést csak az ültetést követő 1—2 évben igényel, utána fokozatosan átállítható a természetes csapadék hasznosítására. A nagy humusztartalmú, nedves területek nem alkalmasak telepítésére. Kiemelkedő télállósággal rendelkeznek a közép-ázsiai eredetű fajták. Ezek a típusok hazánkban is jól telelnek. A kínai datolya igénytelen növény. Jól tűri a hőmérsékleti szélsőségeket, a nyári +40 °C-tól a téli -20 °C-ig. Jó fejlődéséhez az évi +30 -15 °C-os szórás látszik kedvezőnek. A késő tavaszi fagyok és a rossz idő ellen késői kihajtással védekezik, ami hazai viszonyaink között nagyon fontos tulajdonság. 

Fotó: Wikimédia/Júlio Reis